Begónia Gumós

A begóniák alapfaja a trópusi és szubtrópusi területeken őshonos, és leggyakrabban Dél-Amerikában, Afrikában és Ázsiában fordul elő. A nemzetség nevét Michael Begon (1638-1710), francia Kanada kormányzóról kapta. Az első Begóniák keresztezéséből származó hibridet Richard Pearce 1870-ben hozta létre. Azóta hatalmas változatosságú növényegyedekkel bővült a Begónia hibridek köre.

A gumós begónia gumóval rendelkező, nálunk fagyérzékeny évelő. Levele jellegzetes: levélszéle fűrészes, levélválla ferde. A levéllemez nagy méretű. Virága a hajtások végén nyílik. Virágszíne igen változatos. Májustól a fagyokig virágzik.

Igényei: Árnyékba, esetleg félárnyékba ültethető növény. Napon a levelei megégnek. Talaja legyen enyhén savanyú, jó vízáteresztő. Pangóvizes talajban a gumója elrohadhat. Virágzási időszakában gyakran tápoldatozzuk.

Fenntartási munkái: Az öntözést októbertől fokozatosan csökkenteni kell egészen a teleltetésig. A gumók teleltetése hűvös, fagymentes hely legyen. Optimális teleltető hőmérséklet 10-15 °C. 

A virágok méretét  az egyes gumókból kinőtt szárak száma befolyásolja. Ha nagyobb virágokat szeretnénk, ritkítsuk meg a hajtásokat, amikor azok körülbelül 7-8 centiméter magasak. A kis gumók esetében két vagy három szár az ideális, míg a nagyobb gumóknál három-hat szárral lehet számolni. A megfelelő számú szár elérése érdekében csípjük le az esetleges felesleges hajtásokat. Ha viszont nem a virágok mérete, hanem a mennyisége fontos, akkor a hajtásokat nem szabad megritkítani Ezáltal a növény bokrosabb lesz és rengeteg kisebb virágot hoz, különösen, ha a szárak hegyét májusban vagy június elején lecsípjük.

Rossz levegőáramlás miatt a szürkepenész és botritisz megbetegítheti a begóniát.

Felhasználása: Árnyékos kertrészek, teraszok, erkélyek, növény- és közterületi virágágyak szinte elengedhetetlen növénye. Hosszú virágzati szára miatt csüngő hatást kelt, így ampolna növényként is kitűnő választás.