Echinacea - Kasvirág Sunseekers Magenta CS14

Az Echinacea nemzetségbe tartozó fajok Észak-Amerika keleti és középső részén őshonosak. Egy részük száraz élőhelyen, füves pusztákon, sziklás hegyoldalakon vagy kavicsos területeken, míg mások lazább lomkoronájú erdőkben élnek. Az első Echinacea fajt európai felfedezők találták meg a 18. században. Az Echinacea nemzetséget ezután Karl Linné írta le 1753-ban, de akkor még a kúpvirág nemzetség egyik fajaként. Conrad Moench írta le 1794-ben, mint különálló nemzetséget az Echinacea-t. Az Echinacea latin név (echinaceus, echinatus) jelentése: sündisznó szerű, tüskés. Az Echinacea latin név (echinaceus, echinatus) jelentése: sündisznó szerű, tüskés. A gyógyászatban az E. angustifolia, E. pallida és az E. purpurea fajok felhasználása jelentős. Az Echinacea angustilolia-t széles körben használták az indiánok a népi gyógyászatban használták. Külsőleg rovarcsípésre, égési sebekre; belsőleg pedig fájdalomcsillapításra, köhögésre, fogfájásra, megfázásra, gyomorgörcsre, kígyómarásra. Ma a gyógyászatban gyökeréből készült tinktúrája kapható, melyet immunerősítésre használhatunk.

Az Echinacea ‘Sunseekers Magenta’ – kasvirág sötét rózsaszínű színű szirmok ölelik körbe a barnás porzót.

45-60 cm magas, kompakt növekedésű, egyenes.

A virágszirmok sárgák. Nyár végén, amikor virágai hervadtnak, viharvertnek kezdenek látszani, egyharmad részben vágjuk vissza a növényt. Ezzel megfiatalítjuk és gyakran újabb gyönyörű virágokat hoz, amelyek az első fagyig is kitartanak.

 Levelei sötétzöld színűek, átellenesen állók, keskenyek.

A bíbor kasvirág a tápanyagokban szegény talajban fejlődik a legjobban. A tápanyagokban gazdag vagy erősen feljavított talaj erőteljesebb levélfejlődést, viszont ennek rovására gyengébb virágzást eredményez.

Napos évelőágyásokba, természethű kertekbe.