Heptacodium miconioides multitrunk pot – Hétfiúvirágcserje H. 150/175

A Heptacodium miconioides - hétfiúvirágcserje a Loncfélék családba tartozó virágos növények monotipikus nemzetsége, amely kizárólag a Heptacodium miconioides fajból áll. Közép- és Kelet-Kínában az Anhui, Hubei és Zhejiang tartományokban, 600 és 1000 méter tengerszint feletti magasságban őshonos, elsősorban hegyvidéki területeken, ahol természetes előfordulása rendkívül ritka, mindössze csak 9 vadon élő populációja ismert, így nemzeti védelem alatt áll. A nemzetségnév a görög hepta („hét”) és kodion („fej, gömböcske, pipacsfej”) szavakból ered, és arra utal, hogy a virágzatban rendszerint hét virág alkot egy csoportot. A fajnév jelentése „a Miconia nemzetségre emlékeztető”, amely a levelek formájára és erezetére utal. A kínai köznyelvben a 七子花 (qī zi huā) elnevezés a 七 (qī) 'hét', 子 (zi) 'fiú' / 'gyermek' és 花 (huā) 'virág' szavakból tevődik össze - innen ered a 'Hét fiú virága' ('Virág hét gyermekkel') jelentése. A fajt először Alfred Rehder írta le 1916-ban, Ernest H. Wilson 1907-es expedíciója során Közép-Kínából gyűjtött példányai alapján.

A Heptacodium miconioides lombhullató nagy cserje vagy kis fa, mely kezdetben felfelé törő, később elegáns, váza alakú, ívesen széthajló ágrendszerű. Az idősödő ágakról a kéreg hosszú, vékony, világosbarna vagy krémszínű csíkokban válik le (hasonlóan a papírnyírhoz vagy a platánhoz), felfedve az alatta lévő simább rétegeket. Levelei fényesek, sötétzöldek, szív alakúak, átellenes levélállásúak, ép szegélyűek. Különlegességük a három, a levél szegélyével párhuzamosan futó mélyen benyomódott erezet. Szeptemberben nagyszámú, apró, öt szirmú, illatos fehér virágot hoz, melyek vonzák a beporzó rovarokat. A végálló fürtvirágzat felépítése: a fő fürtvirágzatban 3 db párosával álló elágazásból és a fürt központi tengelyéből áll. A fürtvirágzatot felépítő részfürtök 3 felé ágaznak, melyekből kettő 3-3 db virágot, míg a harmadik 1 db virágot tartalmaz. Így a fürtvirágzatra és a részfürtökre is a 7-es szám a jellemző.  Miután a fehér szirmok lehullottak, a csészelevelek megnyúlnak és ragyogó cseresznyepiros/bordó színűvé válnak. Ez a látvány gyakran még a virágzásnál is dekoratívabb, és egészen a fagyokig kitart.

Virágszín: Krémfehér, a csészelevelek pirosas-bordó színűek

Virágzási idő: Augusztus–szeptember

Magasság: 4–6 m magas, 3–4 m széles

Igényei: Napos vagy félárnyékos fekvést kedvel. A csészelevelek mélyvörös színe teljes napfényben lesz a legintenzívebb. Jó vízáteresztésű, középkötött, tápanyagban gazdag talajban fejlődik a legszebben, bár nem válogatós, szinte bármilyen jó vízelvezetésű talajban megél. Hazánkban teljesen télálló, a kemény fagyokat is jól bírja (-25°C-ig). Nagyon jó várostűrő.

Fenntartási munkái: Kevés metszést igényel, inkább csak alakító vagy ritkító metszés javasolt kora tavasszal. Jól alakítható. Nevelhető belőle több törzsű bokor vagy (a tőhajtások eltávolításával) elegáns törzses kisfa is. Kora tavasszal metszük, mert e faj az azévi új hajtásokon virágzik. Fiatal korban rendszeres öntözést igényel, később közepes vízigényű. Általában egészséges, kártevők és betegségek ritkán károsítják.

Felhasználása: Kiváló szoliter növény, különösen ott, ahol az őszi virágzás kiemelt szerepet kap. Alkalmas előkertekbe, parkokba, reprezentatív kertekbe és modern kertstílusba is beilleszthető.