Hydrangea paniculata 'Magical Flame Bokratorch' - Bugás hortenzia K7,5 60-80

A bugás hortenzia (Hydrangea paniculata) Kelet-Ázsiában őshonos, elsődleges elterjedési területe Közép- és Dél-Kína, Japán, Tajvan, a Szahalin-sziget és az oroszországi Kuril-szigetek. Kínában a faj több tartományban is előfordul. Őshonos elterjedési területén belül hegyvidéki régiókban él, jellemzően 300 és 2100 méter közötti tengerszint feletti magasságban, gyakran ritkás erdőkben, bozótosokban, völgyekben, lejtőkön és hegycsúcsokon. Természetes környezetében a faj a nedves, jó vízelvezetésű, szerves anyagokban gazdag, vályogos talajokat kedveli, de a pangóvizet nem tolerálja. Az alapfaj első tudományos leírása 1829-ben Siebold és Zuccarini munkájához köthető.  A hortenzia a japán kertekben a változékonyság szimbóluma: a virágok színének fokozatos átalakulása az élet állandó változására emlékeztet. A nemzetségnév neve az ógörög ὕδωρ ( hydōr , jelentése „ víz ”) és ἄγγος ( angos vagy angeîon , jelentése „edény” vagy „tok”) szavakból ered, utalva a növények csésze alakú magtokjaira, amelyek képesek megtartani a vizet. A paniculata fajnevet a virágok füzérekben való elrendeződésére használják.

A ‘Magical Summer’ a Magical® Collection sorozat része (hivatalos nevén 'Bokrasummer'), a holland Jan Uittenbogaard nemesítette, amely a 21. század elején vált ismertté. Nevét a nyár gazdagságát idéző színváltozásairól kapta: a fehértől a rózsaszínen át a mélyebb árnyalatokig terjedő virágzat olyan, mint egy teljes nyári évszak varázslata egyetlen bokron. Gyökérzete rostos, jól elágazó, amely lehetővé teszi a tápanyag és a nedvesség hatékony felvételét. Kompakt, sűrű és felálló növekedésű fajta. Rendkívül erős, merev szárai vannak, amelyek kiválóan megtartják a nagy virágfejeket, így azok eső vagy szél hatására sem hajlamosak a lehajlásra. Levelei sötétzöldek, oválisak, enyhén fogazott szélűek, amelyek mély árnyalatukkal szépen kiemelik a világos virágokat. A virágok nagy, tömött, kúpos-kúp alakú bugákban nyílnak, amelyek felfelé törők, merevek, akár 25-30 cm-es méretűek is loehetnek. Kezdetben friss zöldesfehérek, majd gyorsan tiszta fehérré válnak. A szezon előrehaladtával finoman rózsaszínes vagy halvány mályva árnyalatot vesznek fel, őszre pedig mélyebb, sötétrózsaszínes, vöröses tónusúvá érnek, és a fagyokig a növényen maradnak. A termés toktermés.

Virágszín: Krémfehérből indul, majd rózsaszínes, végül nyár végére gazdagabb, sötétrózsaszínes, vöröses árnyalatot ölt.

Virágzási idő: Július - szeptember

Magasság: 1-1,5 méter magas, szélesen bokrosodó habitussal.

Igényei: Jó vízgazdálkodású, laza szerkezetű, humuszos talajt kedvel. Nem kényes a talaj pH-jára, a semleges vagy enyhén lúgos (meszes) talajt is jól tolerálja. Napos vagy félárnyékos helyre ültetve fejlődik a legszebben. Meleg, védett fekvésben mutatja legteljesebben díszértékét.

Fenntartási munkái: Metszése kulcsfontosságú a bőséges virágzásért, amit kora tavasszal (március-április), a fagyok elmúltával kell elvégezni, mert az idei, új hajtásokon virágzik. Metszéskor a gyenge/beteg hajtásokat távolítsuk el, az erősebbeket pedig metsszük vissza erőteljesen (akár 30-50 cm-re a földtől, vagy az 1/3-ára/felére) a nagyobb méretű virágok elérése érdekében. A metszés elmaradása miatt a bokor felkopaszodik és a virágok elaprózódnak. Vízigénye közepes, a tartós száraz időszakokat öntözés nélkül kevésbé viseli jól.

Felhasználása: Kiemelkedő díszértékű szoliterként, cserjecsoportba ültetve, vagy parkok, természeti kertek fő látványosságaként. Alkalmas japánkertekbe, modern kertekbe is. Nagy virágai miatt impozáns dísze lehet reprezentatív előkerteknek. Kiválóan alkalmas alacsony, nyíratlan virágzó sövénynek. Nagy, tartós virágai miatt kedvelt vágott virág, frissen és szárítva is, őszi és téli dekorációkhoz. Ünnepélyes, romantikus hangulatot teremt bármely kertben.

Érdekességek a bugás hortenziáról:

Japánban a növényt Norigi néven ismerik, ami szó szerint „ragasztófát” jelent. A Japán Botanikus Kertek Szövetsége szerint a bugás hortenzia háncsából nyert nyálkás anyagot évszázadok óta használják a hagyományos japán papír, a Washi készítéséhez. Ez az anyag segít a papírrostok egyenletes eloszlásában és a lapok szilárdságában.

A bugás hortenzia ágai belül üregesek vagy könnyen eltávolítható bélszövettel rendelkeznek. A népi kultúrában – különösen az ázsiai hegyvidékeken – az egyenesebb vesszőket pipaszárként vagy gyermeki fúvócsövekként használták. Az Arnold Arboretum történeti feljegyzéseiben is említik ezt a gyakorlati felhasználást.

Amikor augusztus végén és szeptemberben megjelennek a hűvös éjszakák (10-12 °C környéke), a növény elkezdi lebontani a klorofillt, és felhalmozni az antociánokat (vörös színanyagokat). Ezért változik a szín a virágzatban.

 A bugás hortenzia virága valójában nem szirom, hanem színes csészelevél. Ezek az idő előrehaladtával, és a megporzás után kezdenek el színt váltani.