Leírás és Paraméterek
A Pinus densiflora - japán vörösfenyő Kelet-Ázsiában őshonos, elsősorban Japánban, a Koreai-félszigeten és Kína egyes területein él. Kedveli a jó vízelvezetésű, homokos vagy kavicsos talajokat, de gyakran sziklás lejtőkön, gerinceken és homokos patakpartokon is előfordul. Ezek a területek jellemzően tápanyagban szegények, terméketlenek, ami elősegíti a fa a rossz tápanyag-körülményekhez való alkalmazkodását. A faj enyhén savas vagy semleges pH-értékű talajokban érzi jól magát (5,5-7,0), és tolerálja az aszályt is. A Pinus az ókori latin elnevezés a fenyőfélékre. A „densiflora” jelentése „sűrű virágzatú”, amely a hím virágzat sűrűn elhelyezkedő megjelenésére utal. A fajt először 1842-ben hivatalosan Philipp Franz Siebord és Joseph Gerhard Zuccarini írta le. Jelentős ökológiai és kultúrtörténeti szerepe van Japánban, ahol a hagyományos kertművészet egyik meghatározó fafaja.
A ‘Jane Kluis’ fajtát Rudolph H. W. Kluis (Rudolph Kluis) amerikai kertész és faiskolás nemesítette. A japán erdeifenyő (Pinus densiflora) és a japán feketefenyő (Pinus thunbergii) keresztezésével hozott létre magoncokat. A 'Jane Kluis' egy ebből a sorozatból kiválasztott, különlegesen törpe növekedésű és lapított gömb alakú egyed. A szelekció az 1970-es években történt. A nemzetközi szakirodalom 1984 előtt már rögzített fajtaként említi. Hivatalos tudományos neve Pinus × densithunbergii 'Jane Kluis', mivel sokáig a Pinus densiflora egy különleges mutációjának hitték, így a kereskedelem is megtartotta a Pinus densifora ’Jane Kluis’ fajtanevet. Fiatalon természeténél fogva szabályos gömb vagy lapított gömb alakú, sűrű ágrendszerű törpefenyő. Az idő múlásával megtarthatja ezt a formát, vagy enyhén szélesebb, terülő habitusúvá is válhat. A tűlevelek merevek, élénk közép- vagy fűzöldek, kettesével állnak a hajtásokon. A tavaszi hajtások végén megjelenő, feltűnő fehér, nagy rügyek különleges díszértéket jelentenek. Igen lassan növekszik (évente mindössze 6–15 cm-t). 10 év után is csak körülbelül 70–150 cm magas és 1,5 méter széles lesz, kifejlett mérete pedig ritkán haladja meg a 2 métert.
Igényei: Fényigényes, napos fekvésben fejlődik a legszebben. Jó vízáteresztő, laza szerkezetű talajt igényel. A pangó vízre érzékeny. Mérsékelten szárazságtűrő, de a kiegyenlített vízellátás kedvező számára. Fagytűrése jó.
Fenntartási munkái: Nem igényel rendszeres metszést, magától megtartja szabályos formáját, de a bonsai jelleg erősítése érdekében a tavaszi hajtások (gyertyák) csipegethetőek. Hosszan tartó száraz időszakban öntözést igényel, bár mondható, hogy idősebb korában jól bírja a szárazságot. A jó levegőzés biztosítása csökkenti a gombás betegségek kialakulásának esélyét. Tövét érdemes takarni.
Felhasználása: Ideális választás sziklakertekbe, minikertekbe, sírok beültetésére, alacsony szegélynövénynek, bonsai alapanyagnak vagy konténeres nevelésre teraszokra és erkélyekre, ahol a kompakt mérete és a szabályos gömb formája érvényesül. Gyakran árulják magas törzsre oltva is.