Achillea Terracotta - Cickafark CS9

Az Achillea millefolium, közönséges cickafark Európából és Ázsiából származik, hazánkban is honos évelő. A gyarmatosítások idejében került be Amerikába, és azóta az egész Egyesült Államokban is meghonosodott, elsősorban utak mentén, mezőkön, hulladékterületeken és gyepeken.  Az Achillea nemzetség neve Achilles-re, a trójai háborúk görög mitológiai hősére utal, aki a növényt vérzéscsillapításra és katonái sebeinek gyógyítására használta. A „millefolium” szó a latin „ezer levél” kifejezésből ered, utalva a levélzet finoman szeldelt szerkezetére. Az egész növény gyógynövény: de gyógynövényként csak a fehér virágú alapfaj használható. Teája fogyasztva, vagy külsőleg borogatásként használható. Készítenek belőle illóolajat (kékolaj), krémeket, kenőcsöket. Számos gyógyhatása ismert: gyulladáscsökkentő, fertőtlenítő, görcsoldó, emésztést javító, vérzéscsillapító és köhögéscsillapító hatású. Külsőleg: nehezen gyógyuló sebek, fekélyek, ekcéma, aranyér, fogíny- és szemgyulladás esetén alkalmazzák. Magyar népies nevei közé tartozik: pulykafű, egérfarkfű, cickóró.

A ’Terracotta’ a modern nemesítés egyik színpompás tagja, amely a 20. század második felében jelent meg a nemzetközi kertészetekben. Színe a terrakotta égetett agyag árnyalatát idézi, amely a mediterrán kultúrákhoz köthető hangulatot visz a kertekbe. Erőteljes, rostos gyökérzetével jól kapaszkodik a talajba, szárazságtűrő képességét ennek köszönheti. Szárai szilárdak, felállók, amelyeken tollszerűen szeldelt, szürkészöld árnyalatú levelek sorakoznak. Virágzata apró, fészkes virágokból álló tányér, mely narancsos, rézvörös és aranysárga árnyalatokban játszik, fokozatosan fakulva barackszínbe. Termése apró kaszat, amely szél segítségével terjed.

Virágszín: rézvörös, narancsos, barackszínbe halványodó árnyalatok

Virágzási idő: június - szeptember

Magasság: 60–80 cm 

Igényei: Napos fekvésben, közepesen tápanyagdús, jó vízáteresztő talajban érzi jól magát. Kiváló szárazságtűrő (telepítés utáni begyökeresedés után), sziklakertben és évelőágyásban egyaránt megállja a helyét.

Fenntartási munkái: elnyílt virágok rendszeres eltávolítása serkenti az új virágzást. Tőosztással 3–4 évente érdemes fiatalítani.

Felhasználása: vágott virágnak, szárazkötészeti dísznek, évelőágyások kiemelt elemeként, valamint természetközeli kertekben, vadvirágos hatású beültetésekben, biodiverzitást növelő fajként is alkalmazható. Virágaik vonzzák a beporzókat. Fontos tulajdonsága: komposztba téve levelét, gyorsítja a komosztálódási folyamatokat.