Leírás és Paraméterek
Az Aesculus × carnea – piros virágú vadgesztenye a közönséges vadgesztenye (Aesculus hippocastanum) és a vörös vadgesztenye (Aesculus pavia) keresztezéséből származó díszfa. Az alapfajok Európa délkeleti részéről, illetve Észak-Amerikából származnak. Természetes élőhelyükön üde, tápanyagban gazdag talajokon, ligetes erdőkben és folyóvölgyekben fordulnak elő, mérsékelt éghajlaton. A nemzetségnév Aesculus az ókori latin elnevezés, amelyet különböző termésű fákra használtak. A fajnév carnea jelentése „hússzínű”, utalva a virágok rózsás-piros árnyalatára. A hibridet a 19. század elején hozták létre Európában
A ‘Briotii’ fajtát Pierre Louis Briot (1804–1888) után nevezték el, aki a versailles-i Trianon Állami Kertek főszertésze volt. Az Aesculus × carnea) természetes hibridet már az 1810-es években ismerték. Briot ebből a hibrid állományból választotta ki azt az egyedet, amely az alapfajnál sötétebb vörös és nagyobb virágzatot hozott. A fajtát 1858-ban szelektálta és rögzítette (egyes források szerint ekkor történt a névadás is a nemesítő tiszteletére). Közepes termetű és növekedési erélyű, koronája szabályos gömb vagy tojásdad alakú. Levelei nagyok, tenyeresen összetettek, sötétebb zöldek, húsosabbak és ráncosabbak, mint a közönséges fehér vadgesztenyéé. Ősszel sárgásbarna színt öltenek. Májusban hozza 15–20 cm-es, felfelé álló, piramis alakú bugáit, amelyek mélyvörös vagy sötétrózsaszín színűek. Termése gömbölyded tok, kevésbé tüskés, mint a közönséges vadgesztenyéé, és általában kevesebb termést hoz.
Virágszín: Sötétpiros
Virágzási idő: Május
Magasság: 10–15 m magas, széles koronájú fa
Igényei: Napos vagy félárnyékos fekvést kedvel. Üde, tápanyagban gazdag, jó vízellátottságú talajban fejlődik a legszebben. Közepes vízigényű, jó fagytűrésű. A városi klímát és a légszennyezést jól bírja.
Fenntartási munkái: Fiatal korban rendszeres öntözést igényel. Metszést általában nem igényel, csak száraz vagy sérült ágak eltávolítása javasolt. Nagy helyigénye miatt megfelelő térállás biztosítása szükséges. Egyik legnagyobb előnye, hogy ellenálló a vadgesztenye-levélaknázó mollyal szemben.
Felhasználása: Parkok, fasorok, nagyobb kertek díszfája. Látványos virágzása miatt szoliterként különösen értékes.