Amelanchier lamarckii - Rézvörös fanyarka mézalmácska K5 80/100

Az Amelanchier lamarckii - rézvörös fanyarka eredete az egyik legérdekesebb rejtély a botanikában, mivel ez a növény a jelenlegi formájában vadon sehol nem létezett, mielőtt Európában megjelent volna. A botanikusok többsége szerint ez a növény egy természetes úton létrejött hibrid, amely már Európában alakult ki. A 17. és 19. század között több különböző észak-amerikai fanyarkafajt (például az A. laevis, A. arborea és A. canadensis fajokat) hoztak be Európába dísznövényként. Ezek a fajok a kertekben és faiskolákban egymás közelébe kerültek, és a rovarok segítségével kereszteződtek. Ennek a spontán hibridizációnak az eredménye lett a Lamarckii. A növény annyira sikeresnek bizonyult az európai klímán, hogy a 19. században kivadult. Különösen Északnyugat-Európában (Hollandiában, Belgiumban, Németországban és Angliában) terjedt el annyira, hogy sokáig azt hitték, őshonos európai fajról van szó. Mivel képes önbeporzással is stabil utódokat létrehozni, a hibrid tulajdonságai rögzültek. A növényt sokáig tévesen azonosították más fajokkal. Csak 1968-ban kapta meg mai tudományos nevét a német botanikus, Friedrich-Karl Schroeder által. Ő nevezte el Jean-Baptiste Lamarck 18. századi francia természettudós tiszteletére, aki már 1783-ban leírt egy hasonlónak tűnő példányt (bár akkor még más néven).

A rézvörös fanyarka (mézalmácska) lombhullató, többtörzsű cserje vagy kisebb fa, amely 4–6 méteres magasságot is elérhet. Gyökérzete jól fejlett, stabilan rögzíti a növényt, mérsékelten sarjképző. Hajtásai felállók, idővel szélesen szétterülő koronát alkotnak. Levelei elliptikusak, finoman fogazott szélűek, kihajtáskor rézvörös árnyalatúak, nyáron élénkzöldek, ősszel narancsos-vörös színekben pompáznak. Virágai fehérek, csillag alakúak, lazább fürtökben nyílnak kora tavasszal, lombfakadás idején.

Érési ideje: Termése általában június második felében, július elején érik.

Gyümölcs jellemzése: A bogyók kerekdedek, éréskor sötétkékes-feketék, enyhén hamvas bevonattal. Ízük édes, aromás, enyhe mandulás felhanggal. A termések mérete közepes, fürtökben fejlődnek, frissen fogyasztva és feldolgozva is kiválóak.

Élettani hatásai: Gyümölcse gazdag antioxidánsokban, flavonoidokban és vitaminokban. Fogyasztása hozzájárulhat a sejtvédelemhez, az immunrendszer támogatásához és az általános vitalitás fenntartásához.

Termőképessége: Rendszeresen és megbízhatóan terem. Jó körülmények között bőtermő, a terméshozam a növény korával fokozatosan növekszik.

Kártevői, betegségei: Általában egészséges, ellenálló faj. Ritkán előfordulhat levélfoltosság vagy lisztharmat, de ezek többnyire nem okoznak jelentős problémát. A termést a madarak szívesen fogyasztják.

Felhasználása: Termése frissen fogyasztható, alkalmas lekvár, dzsem, szörp, gyümölcslé, bor vagy aszalvány készítésére. Dísznövényként szoliterként, cserjecsoportban vagy természetközeli kertekben is kiváló választás.