Anemone hupehensis Fantasy Pocahontas- Japán szellőrózsa CS14

A Anemone hupehensis, más néven Eriocapitella hupehensis, Kelet- és Közép-Kínából ered – a Hubei tartományból („hupehensis” név is ezt jelöli) származik, ahol hegyi réteken, árnyas erdőszéleken és nedves élőhelyeken él.  A nemzetségnév újabb besorolás szerint Eriocapitella, ám a köznyelvben még széles körben Anemone hupehensis néven ismert. A fajnév „hupehensis” azt jelzi, hogy a Hubei régióból származik. A hupehensis név a faj földrajzi eredetére utal: a latin -ensis képző mindig egy adott területhez köti a fajt. Az elnevezés a Kína középső részén fekvő Hubei tartomány régi átírásából, a Hu-peh névből származik, ahol a növény vadon is előfordul. Így a tudományos név közvetlen utalást hordoz származási területére.

A 'Fantasy Pocahontas' a nemesített Fantasy sorozat egyik tagja, amelyet az alacsonyabb, kompakt habitus és a különösen gazdag virágzás miatt szelektáltak. A fajta neve a legendás indián hercegnőre, Pocahontasra utal, szimbolizálva a nőies bájt és a különleges szépséget. Bokrosan növekedő évelő, rizómákkal terjedő, kompakt habitussal. Levelei mélyzöldek, hármasan karéjoltak, nyár végétől őszig sűrű, dekoratív lombozatot alkotnak. Virágai telt hatásúak, csészeformán nyílnak, rózsaszín szirmokkal, közepükön aranysárga porzókoronával, mely kontrasztos látványt nyújt. A virágzás hosszú, folyamatosan új bimbók fejlődnek.

Virágszín: féltelt rózsaszín, sárga porzóközéppel.

Virágzási idő: július - szeptember

Magasság: 30-45 cm

Igényei: Részleges árnyékban vagy hűvösebb klímán teljes napsütésben is jól fejlődik. Napra is ültethető, de itt a talaj kiszáradását kerüljük. A talaj legyen humuszban gazdag, nedves, de jó vízelvezetésű — a pangó víz nem kedvez neki. A nyári hőségben mérsékelt öntözés javasolt, különösen, ha a talaj gyorsan kiszárad. A legtöbb talajtípushoz alkalmazkodik, legyen az semleges, enyhén savanyú vagy enyhén lúgos, de a tápanyagban gazdag közeg fokozza a virágzási intenzitást.

Fenntartási munkái: Nagyon kevés gondozást igényel. Virágzás után érdemes visszavágni a szárakat és az elnyílt virágokat, ami elősegíti az új bimbók kialakulását. Kora tavasszal távolítsuk el az elhalt leveleket, és egy réteg komposzt vagy jól lebomlott szerves anyag segíti az új növekedést. Ha a tő túl sűrű, 3–4 évente érdemes szétosztani, tavasszal vagy ősszel, hogy egészséges, légies habitust tartson meg.

Felhasználása: Kiváló választás évelőágyások hátterébe, szegélyek közé, konténerbe, vagy természetközeli kertekbe. Rózsaszín színével lenyűgöző őszi színfoltot ad, remekül társítható őszirózsák, díszfüvek, ezüstös levelű növények (pl. Perovskia) mellé. Beporzóbarát növény, vonzza a lepkéket és méheket, különösen őszi méhlegelők részeként értékes.

A szellőrózsák története: A görög mitológiában Adonishoz kötődik. (Adonishoz egy másik nemzetség is tartozik - Adonis vernalis - azaz a kökörcsinek) Aphrodité beleszeret Adonisba, akit Apollón vadkan alakban megsebesít. Ezt látva Aprodité nektárt szór a kifolyó vérbe, amiből törékeny bíborvirágok nőnek, melynek könnyű szirmait a szél elviszi: ők a szellőrózsák. Adónisz lelke az Alvilágba szállt, Aphrodité pedig utánament, hogy felhozza onnan, de Perszephoné, aki szintén beleszeretett, nem akarta fölengedni. Az istennők vitáját Zeusz döntötte el úgy, hogy Adonisz minden év egyharmadát Aphroditével töltse a föld színén, egyharmadában az alvilágban éljen Perszephonéval, a fennmaradó harmaddal pedig maga rendelkezzen. Adónisz később ezt a szabad harmadot is Aphroditének engedte át. Ebben mondai történetben is benne van a ciklikusság, az évszakok változása. A virág is az év egy részében a föld alatt van, egy részében a föld felett vírít. Az őszi elmúlás és a tavaszi előbújás és virágzás az élet jelképe.

Az Oxfordi angol szótár szerint a szellőrózsa az ókori görögben „széllány” -t jelent – ezért néha „Szélvirágnak”, "görög szélvirág" – nak, szellőrózsának is hívják