Arbutus unedo - Nyugati szamócafa K10 100

Az Arbutus unedo - nyugati szamócafa a Földközi-tenger térségében, Nyugat- és Dél-Európában, valamint Észak-Afrika egyes részein őshonos örökzöld cserje vagy kis fa. Természetes élőhelyén napos, száraz lejtőkön, sziklás területeken és nyílt erdőkben fordul elő, gyakran mészszegény talajokon. Az Arbutus nemzetségnév az ókori latin elnevezésből származik, amely már Plinius írásaiban is megjelenik. A fajnév unedo jelentése „egyet eszem”. A fajt Carl von Linné írta le 1753-ban. Az Arbutus unedo fontos szerepet játszott a mediterrán térség kultúrájában. Terméseit helyben frissen fogyasztották, illetve erjesztett italok készítésére használták. A növény Portugáliában és Spanyolországban nemzeti jelentőségű, Portugália címerében is megjelenik. Európába már az ókorban eljutott, dísznövényként pedig a 18–19. századtól vált népszerűvé, főként enyhébb klímájú területeken.

Az nyugati szamócafa lassú növekedésű, sűrű ágrendszerű örökzöld cserje vagy kisebb fa. Gyökérzete mélyre hatoló, jól rögzíti a növényt, idősebb korban kifejezetten szárazságtűrővé válik. Levelei bőrszerűek, fényes sötétzöldek, tojásdad alakúak, finoman fűrészes széllel. Szárai fiatalon zöldesek, később vörösesbarnára színeződnek. Különlegessége, hogy a harang alakú, fehér vagy rózsaszínes virágai késő ősztől télig nyílnak, enyhén illatosak. Ezzel egy időben érnek be az előző évi virágokból fejlődő, szamócára emlékeztető, rücskös felületű termései. Termése gömb alakú, éréskor piros színű, szemcsés felszínű bogyó, amely egy időben jelenik meg a virágokkal. A termés ehető, de nyersen az íze gyakran jellegtelen vagy lisztes. Feldolgozva (lekvár, szirup, likőr) azonban kiváló. A termések hazai viszonyok között általában késő őszre, október–novemberre érnek be, gyakran a virágzással egy időben. Közepes termőképességű növény. Idősebb korban rendszeresen és megbízhatóan terem, különösen kedvező, meleg fekvésben.

Virágszín: fehér, enyhén krémszínű árnyalattal

Virágzási idő: október–december

Magasság: 2–5 m, szélesség 2–4 m

Igényei: Melegigényes, napos fekvést kedvel, jó vízelvezetésű, enyhén savas vagy semleges talajban fejlődik a legszebben. A meszes talajt is elviseli. Szárazságtűrése jó, a tartós téli fagyokat azonban csak korlátozottan viseli, ezért hazánkban védett, melegebb fekvés ajánlott. Fagytűrése közepes, –10 °C alatt védelemre szorul.

Fenntartási munkái: Metszést ritkán igényel, elsősorban alakító vagy elhalt részek eltávolítása céljából, kora tavasszal. Fiatal korban rendszeres öntözés szükséges, később jól alkalmazkodik a szárazabb körülményekhez. Tavasszal mérsékelt tápanyag-utánpótlás javasolt. Télen mulcsozás segítheti a gyökér védelmét.

Felhasználása: Mediterrán hangulatú kertek, védett fekvésű udvarok, télikertek dísznövénye. Edényes tartásra is alkalmas. Virágai és termései miatt különleges megjelenést ad egész évben. Méh- és beporzóbarát növény. Gyümölcséből lekvár, zselé, likőr és párlat készül. Mediterrán területeken hagyományos alapanyag. Portugáliában híres párlat készül belőle, a Medronho.

Érdekességek a nyugati szamócafáról:

Az elnevezés eredete: A latin unedo név idősebb Pliniustól származik: „unum edo”, ami azt jelenti: „csak egyet eszem”. Ezzel arra utalt, hogy a bogyó látványa vonzóbb, mint az íze, ezért egy kóstolás után nincs kedvünk többet enni belőle. 

Madrid jelképe: A szamócafa Madrid címerének központi eleme (egy medvével együtt). A legenda szerint a város környéki erdőkben egykor bőségesen termett, és a medvék kedvelt eledele volt. (A középkorban a mai Madrid környékét sűrű erdők borították, ahol valóban éltek barna medvék)

Irodalmi és művészeti szimbólum: Ovidius a „aranykor” eledeleként említi, Hieronymus Bosch híres triptichonján, A gyönyörök kertjén pedig a bogyók a mulandó testi élvezeteket jelképezik.

Írország különlegessége: Meglepő módon Írország délnyugati részén is őshonos (Killarney-szamócafa), ami a jégkorszak utáni növényvándorlás egyik botanikai talánya.