Növények
Kert és Otthon
Növényvédő szer
Öntözéstechnika
Szivattyúk
Kertészeti és barkácsgépek
Kézi locsolás
Tótechnika
Leírás és Paraméterek
Az Armeria caespitosa - pázsitszegfű kizárólag Spanyolország középső részének magashegységeiben, például a Guadarrama és a Gredos-hegység sziklás lejtőin fordul elő. 1500–2400 méteres magasságban él, ahol a száraz, napsütötte gránit- és gneiszsztömbök repedéseiben telepszik meg. Leírója Pierre Edmond Boissier svájci botanikus volt, 1838-ban. Hatalmas munkát végzett az Ibériai-félsziget flórájának feltárásában, és számos magashegységi fajt ő nevezett el és írt le először. A faj korábbi latin neve: Armeria juniperina, mely a boróka tűszerű leveleire utal. A caespitosa latin kifejezés „párnaszerűen növő”-t jelent, ami a faj kompakt habitusára utal.
A ’Pinkes Röschen’ elnevezés német eredetű, jelentése „rózsaszín rózsácska”, amely virágainak sötét bíbor-rózsaszín árnyalatára utal. A fajta kertészeti szelekció, amelyet különösen sziklakertek díszítésére válogattak ki. Alacsony termetű, tömött párnát alkotó évelő, amelynek levelei keskenyek, tűszerűek, egész évben zöldek. A virágok gömb alakú fejecskékben nyílnak, amelyek a lombozat fölé emelkednek. Színük mély bíbor-piros, és intenzív kontrasztot alkotnak a sötétzöld lombozattal. A bokor tömör szerkezete és alacsony magassága miatt jól illeszkedik sziklakertekbe.
Virágszín: sötét bíbor-piros
Virágzási idő: áprilistól júniusig
Magasság: 10–15 cm
Igényei: teljes napfényt kedvel, a jó vízáteresztő, kavicsos, homokos talajban fejlődik a legszebben. Kifejezetten szárazságtűrő, így kevés öntözést igényel. Meszes talajban is jól alkalmazkodik, de pangó vízre érzékeny.
Fenntartási munkái: kevés gondozást kíván. Az elnyílt virágokat célszerű eltávolítani, ezzel serkenthető az újabb bimbók képződése. A túlzott téli csapadéktól érdemes védeni valamint a túlzott öntözéstől is tartózkodni, mert a gyökerek rothadásra hajlamosak. Metszést nem igényel, a lombozat egész évben dekoratív marad.
Felhasználása: ideális sziklakertekbe, zöldtetőkre, szárazon rakott kőfalak repedéseibe, szegélynövényként vagy edényes beültetésekbe. Különösen jól mutat társításban más alacsony, sziklakerti évelőkkel. Virágai tömött párnákat képeznek, amelyek a kőfelületeket látványosan feldobják.