Aucuba japonica Variegata- Japán babérsom CS19 20/30

Az Aucuba japonica Kelet-Ázsiából, elsősorban Japánból, Koreából és Kína déli területeiről származó örökzöld cserje. Természetes élőhelyén erdőaljak növénye, félárnyékos vagy árnyékos, humuszban gazdag, jó vízellátottságú talajokon fejlődik. Az Aucuba nemzetségnév japán eredetű, az „aoki” elnevezésből származik, amely zöld lombjára utal. A fajnevet (japonica) a származási helyre utalva kapta. Az alapfajt Carl Peter Thunberg írta le a 18. század végén. Európába a 18. században került, ahol gyorsan népszerűvé vált árnyéktűrő örökzöldként. A viktoriánus kori Angliában az egyik legkedveltebb városi díszcserje volt, mivel jól viselte a szennyezett levegőt és a kedvezőtlen fényviszonyokat.

Az ‘Variegata’ története: Európába először nem a vad, zöld levelű változat, hanem éppen ez a sárga-tarka ('Variegata') forma jutott el. Az első példányt 1783-ban vezette be Angliába John Graeffer botanikus. Az első példány egy nőivarú egyed volt. Mivel a japán babérsom kétlaki növény, a tarka változat évtizedekig nem hozott termést Európában, mert nem volt hozzá hímivarú porzó növény. Közel 80 évvel később, 1861-ben Robert Fortune neves botanikus és kutató talált rá egy hím példányra egy jokohamai kertben. Ennek Európába küldése után vált lehetővé a megporzás, és jelentek meg az első piros bogyós példányok 1864-ben a Standish & Noble faiskolában. Középnagy termetű, sűrű bokrú örökzöld cserje. Levelei nagyok, tojásdad alakúak, fényes sötétzöld alapszínűek, szabálytalan aranysárga foltokkal tarkítva. Szárai vastagok, felállók, idősebb korban enyhén ívesen elágazók. Virágai kicsik, csillag alakúak, kevésbé feltűnőek, lombfakadáskor jelennek meg. A növény kétlaki, ami azt jelenti, hogy a hím- és nőnemű virágok külön növény egyedeken találhatók. A nőivarú példányok apró virágaiból ősszel élénkpiros, nagy bogyók fejlődnek, feltéve, hogy van a közelben porzó (hím) példány is. A termése mérgező.

Virágszín: bíboros-lilás

Virágzási idő: március–április

Magasság: 1,5–2 m, szélesség 1,5–2 m

Igényei: Félárnyékos vagy árnyékos fekvést kedvel, tűző napra nem ajánlott. Humuszban gazdag, jó vízáteresztésű, savas kémhatású talaj az ideális számára. Vízigénye közepes, a rendszeres öntözést meghálálja. Fagytűrése jó, de szeles, hideg fekvésben lombkárosodás előfordulhat (barnulást okoz a leveleken).

Fenntartási munkái: Metszése tavasszal javasolt, elsősorban alakító és ritkító jelleggel. Száraz időszakban rendszeres öntözést igényel. Tavasszal komposzt vagy lassú lebomlású tápanyag kijuttatása ajánlott. Talajtakarás segíti a gyökérzóna védelmét és a nedvesség megőrzését.

Felhasználása: Árnyékos kertek, előkertek, falak menti beültetések kiváló növénye. Városi környezetben is jól teljesít. Tarkalevelű lombja egész évben díszít, termése pedig télen különösen dekoratív. Teraszokon, erkélyen, balkonon edényes növénykén is tartható.