Boronia crenulata - Ánizsborónia P15 30/40

A Boronia crenulata - ánizsborónia az ausztráliai eredetű rutafélék (Rutaceae) családjába tartozó, finom megjelenésű, örökzöld díszcserje. A faj Nyugat-Ausztrália délnyugati részén, az Esperance-síkság és a Swan parti síkság régióiban honos, gyakran part menti hangás területeken, nyílt erdőkben, valamint tavak vagy patakok közelében. Jó vízelvezetésű, homokos vagy kavicsos talajban él, elviseli a félárnyékot és a teljes napsütést is, a nedves, de a pangóvíztől mentes körülményeket részesíti előnyben. A nemzetség (Boronia) a nevét az 1700-as évek végén élt Francesco Borone olasz botanikus és növénygyűjtő tiszteletére kapta. A fajnév (crenulata) a latin crena szóból ered, jelentése „bemetszés” vagy „fog”, ami a levelek finoman fogazott, csipkézett szélére utal. Az ausztrál boróniák illóolajai miatt régóta a figyelem középpontjában állnak: több fajukat a helyi dísznövénytermesztés mellett a parfümipar is kutatta. 

A Boronia crenulata kompakt, bokros növekedésű, sűrűn elágazó, íesen lehajló ágrendszerű, örökzöld cserje. Levelei kicsik, ovális alakúak, fényesek, aromásak, dörzsölésre ánizsos illatot árasztanak. Virágai csillag alakúak, négy szirmúak, általában rózsaszín–mályvás árnyalatúak, és megfelelő körülmények között tél végétől nyár elejéig is nyílhatnak. Különösen értékes tulajdonsága a kellemes illat, amely a növényt a teraszok és pihenőkertek kedvelt díszévé teszi.

Virág színe: Rózsaszín–mályvás árnyalat

Virágzási idő: Február- június

Magasság: 0,5–1 m magas és széles

Igényei: Világos, napos vagy félárnyékos fekvést kedvel, de a tűző, forró délutáni nap ellen védett helyen lesz a legszebb. Talajban a laza szerkezetű, savanyú vagy enyhén savanyú, jó vízáteresztésű közeget igényli, a meszes talajt és a pangó vizet kerülni kell. Egyenletes talajnedvességet szeret, de túlöntözni nem szabad.  Hazánkban nem télálló, minimális hőmérsékleti tűrése kb. -5°C. Hűvös, fagymentes, világos helyiségben (pl. hűvös szoba, télikert) kell teleltetni.

Fenntartási munkái: A virágzás után enyhe visszametszés javasolt, hogy bokrosodjon és sűrű maradjon. Öntözése mérsékelt, de rendszeres legyen, a földje ne száradjon ki, de a pangóvízre nagyon oda kell figyelni, mert gyökere könnyen elrohad. Dézsában tartva savanyú közeg (pl. rododendron föld) és jó drénréteg ajánlott.

Felhasználása: Kiváló dézsás növény teraszra, bejáratok mellé, illatos pihenőkertekbe. Finom lombozata, virágai és igényei miatt remekül társítható más mediterrán jellegű növényekkel. A tájépítészetben az úgynevezett terápiás és szenzoros kertek egyik fontos növénye.