Bugás Hortenzia K3 30/40

A bugás hortenzia (Hydrangea paniculata) Kelet-Ázsiából, főként Kína, Korea és Japán hűvös erdeiből származik. Természetes élőhelyén a hegyoldalak és ligeterdők jellemző növénye. Philipp Franz von Siebold német orvos és botanikus írta le hivatalosan először 1829-ben, a Japánban végzett munkája során. A növény termesztett formáját, a ma is elterjedt 'Grandiflora' (PeeGee hortenzia) fajtát Siebold küldte haza Japánból Európába, miután 1861/1862 körül visszatérhetett az országból. Ez a fajta volt az egyik első szélesebb körben elterjedt bugás hortenzia Európában. Sokáig csak néhány fajta volt elérhető, de az 1970-es évektől kezdve intenzív nemesítés indult be Belgiumban, Hollandiában, Franciaországban és az Egyesült Államokban. Ennek eredményeként jelentek meg a ma népszerű, változatos méretű és színű modern fajták, mint a 'Limelight', a 'Phantom' vagy a 'Vanilla Strawberry'.

A hortenzia a japán kertekben a változékonyság szimbóluma: a virágok színének fokozatos átalakulása az élet állandó változására emlékeztet. A koten engei hagyományban a bugás hortenziát a tisztaság és az elmúlás szépsége miatt tisztelték, és templomkertekben is gyakran ültették. A hortenzia Ázsiában a bőséget, a vendégszeretetet és az esőt szimbolizálja. Japánban a júniusi Ajisai Matsuri, vagyis a Hortenzia Fesztivál során színes tömegeik a monszuneső gazdagságát és a termékenységet ünneplik. A faj neve a görög „hydor” (víz) és „angeion” (ér-) szavakból ered, utalva a növény vízigényére. A paniculata fajnevet a virágok füzérekben való elrendeződésére használják.

A bugás hortenzia középmagas, bokros növekedésű lombhullató cserje. Levelei oválisak vagy lándzsásak, sötétzöldek, enyhén fűrészes szélűek. Őszi lombszínük sárga, esetenként vöröses-lilás árnyalatú. Szárai felállók és jól elágazók. Virágai nagy, sátorozó bugavirágzatokban fejlődnek, amelyek dús tömegben borítják be az ágakat. Termése toktermés, díszértéke kicsi.

Virágszín: Fajtától függő, általában színátmenetes

Virágzási idő: Július - szeptember

Magasság: Fajtától függően rendkívül változatos (0,7 m-től akár 2-3 m-es magasságig)

Igényei: Napos vagy világos félárnyékos helyet kedvel. Talaj iránt nem válogatós, de a jó vízáteresztésű, tápanyagban mérsékelten gazdag, enyhén savanyú vagy semleges kémhatású talajok a legideálisabbak. Vízigénye közepes; a virágzás kezdetén és száraz periódusokban öntözést igényel. Fagytűrése kiváló.

Fenntartási munkái: Metszése kulcsfontosságú a bőséges virágzásért, amit kora tavasszal (március-április), a fagyok elmúltával kell elvégezni, mert az idei, új hajtásokon virágzik. Metszéskor a gyenge/beteg hajtásokat távolítsuk el, az erősebbeket pedig metsszük vissza erőteljesen (akár 30-50 cm-re a földtől, vagy az 1/3-ára/felére) a nagyobb méretű virágok elérése érdekében. Rendszeres öntözést igényel, főként nyári szárazság idején.

Felhasználása: Kiemelkedő díszértékű, szoliterként vagy cserjecsoportban is ültethető. Színátmenetes virágai romantikus hangulatot keltenek, alkalmas japánkertekbe, modern kertekbe, előkertbe és nagyobb parkokba is. Vágott és szárított virágként is kedvelt.