Buxus sempervirens - Örökzöld puszpáng gömb P21/4L 25+

A Buxus sempervirens - Örökzöld buszpáng Európa déli és nyugati részein, valamint Kis-Ázsia egyes területein őshonos örökzöld cserje vagy kis fa. Természetes élőhelyei a napos vagy félárnyékos, mészkőtartalmú, jó vízelvezetésű talajok, gyakran sziklás lejtők és erdőszélek. Tudományos neve a latin buxus (buxusfa) és sempervirens (örökzöld) szavakból ered. A faj leírója Carl von Linné, aki 1753-ban adta tudományos nevét. Már az ókori rómaiak is használták kertjeikben alacsony sövények és bonyolult alakzatok kialakítására (Plinius is említi írásaiban). A középkori kolostorkertekben gyógynövényként és díszként is jelen volt. Aranykorát a barokk kertekben (pl. Versailles) élte a 17. században, ahol André Le Nôtre tájépítész munkássága nyomán a francia stílusú kertek elengedhetetlen elemévé vált. Az évszázadok során számos kertészeti változatot szelektáltak. A legismertebb alacsony növekedésű fajtát, a 'Suffruticosa'-t (szegélypuszpáng) már a 18. század előtt is ismerték és használták Hollandiában és Angliában.

A puszpáng lassan növő, örökzöld cserje vagy kis fa, erős, sűrű ágrendszerrel. Levelei kicsik, elliptikusak, fényes zöldek, télen kissé sötétedhetnek. Jellegzetes illatuk van, különösen napsütésben. Szárai fásak, sűrűn elágazóak. Virágai kicsik, sárgásfehérek, jellegtelenek, bár a méhek nagyon kedvelik. Termése apró tok, nem díszítőértékű.

Virágszín: sárgásfehér

Virágzási idő: április–május

Magasság: 2–8 m, szélesség 1–3 m, jól nyírható, így alacsonyan is tatható

Igényei: Napos vagy félárnyékos helyen fejlődik jól, bár teljes árnyékban is megél. Talajban nem válogat, de a jó vízáteresztésű, humuszos, mérsékelten mésztartalmú talaj az ideális. Vízigénye mérsékelt, begyökeresedése után a szárazságot nagyon jól tűri. Fagytűrése kiváló.

Fenntartási munkái: Rendszeres formázást, metszést igényel, amit legjobb tavasszal vagy nyár elején végezni. Fiatal korában öntözést igényel, később szárazságtűrő. Tápanyag-utánpótlása tavasszal ajánlott, talajtakarással a nedvesség megtartás és gyomosodás mérséklődik. Nagyon könnyen és egyszerűen nyírható, így bármilyen forma kialakítható belőle. Sajnos hazánkban 2011-ben megjelent egy ázsiai eredetű kártevője, a selyemfényű puszpángmoly (buxus moly), mely súlyos kártételeket okoz a növényen. Mára már Európai szintű probléma. A kártevő képes a növényt egyetlen éjszaka teljesen tarra rágni. A lárvák a bábozódáshoz több levelet összeszőnek, ami pókháló szerű megjelenésű. Védekezni ellenük a Dipel nevű mikrobiológiai valamint a Neem Azal biológiai rovarölőszerrel tududnk. A szerek kijuttatásakor fontos, hogy a szer a növény belsejében is mindenhova eljusson, különben ha csak néhány darab lárva marad életben, már nem ért semmit a védekezésünk. Kórokozója a  Puszpáng-elhalás (Cylindrocladium buxicola) gomba okozta megbetegedés, amely nedves időben levélhullást és ágszáradást okoz. Védekezni ellene az általános gombaölő szerekkel lehet.

Felhasználása: Sövények, formára nyírt bokrok, szoliter növények, sziklakertek és előkertek fontos eleme. Alapfaja a klasszikus francia és angol kertépítészet kedvelt sövénynövénye. Lassú növekedése és kiváló nyírhatósága miatt sírkertekben, temetőkben is abszolút alkalmazható.