Caryopteris x clandonensis 'Grand Bleu' - Angol kékszakáll nagyvirágú sötétkék 20/30

A Caryopteris × clandonensis egy hibrid, amely a Caryopteris incana és a Caryopteris mongholica fajok kereszteződéséből származik. Az alapfajok Kelet-Ázsiában – Kínában, Mongóliában és Japán egyes területein – őshonosak, ahol száraz, napos cserjésekben, köves lejtőkön és hegyi régiókban élnek. A nemzetségnév, Caryopteris, a görög karyon („dió”) és pteron („szárny”) szavakból ered, a termések jellegzetes „szárnyas” kialakítására utalva. A genus leírója David Don (1799–1841) skót botanikus volt. A hibridet Arthur Simmonds brit kertész hozta létre 1930-ban Clandonban (Surrey, Egyesült Királyság). A véletlenszerű kertészeti kereszteződésből származó növényt Simmonds ismerte fel és választotta ki, amely később Caryopteris × clandonensis néven vált ismertté. A cél a szárazságtűrő, bő virágzású, kompakt, késő nyári virágzású díszcserje előállítása volt. A clandonensis név a keletkezési helyre, Clandon Parkra utal.

A ’Grand Bleu’ fajtát a 20. század végén szelektálták Franciaországban. Neve a mély, intenzív kék virágszínre utal, amely az őszi kertek egyik legvonzóbb látványát adja. Ez a fajta a Caryopteris nemzetség egyik legszebb, nagy virágú változata, és az utóbbi években különösen népszerűvé vált Európában. A növény alacsony, bokros habitusú, lombhullató cserje, amely kerekded formát nevel. Hajtásai vékonyak, fásodóak, a felső részen szürkészöld árnyalatú levelek sorakoznak, amelyek szúrósan fűrészes szélűek, megdörzsölve enyhén aromás illatot árasztanak. Ősszel megjelenő virágzata laza fürtökből áll, apró, de élénken kék színű virágokkal, amelyek tömegesen díszítenek. Termése apró makkocska.

Virágszín: intenzív, mélykék.
Virágzási idő: augusztus–október.
Magasság: 60–80 (-100) cm.

Igényei: Igénytelen díszcserje. Bármilyen jó vízáteresztő képességű talajban szépen fejlődik. Szereti a meszes talajokat is. Napos esetleg félárnyékos helyre ültessük. A növekedési periódusban földjét tartsuk folyamatosan kissé nyirkosan. Az idősebb példányok viszonylag szárazságtűrőek és könnyen átvészelik az aszályos időszakot. A pangó vizet nem viseli, de szárazságtűrő. A hideg teleket jól bírja, de erősebb fagyok idején visszafagyhat, tavasszal gyorsan újrahajt.

Fenntartási munkái: A növény föld feletti részei a tél folyamán károsodhat/elfagyhat, ami a növény megtartásában nem okoz gondot, hiszen tavasszal erőteljesen kell visszametszeni (akár 10–20 cm-re), hogy tömött, virágzó bokrot neveljen. Ez a visszavágás a virágzást nem befolyásolja, mert a virágokat az új hajtásokon hozza. Túlzottan kötött talajban gyökérrothadás előfordulhat. Gondozása egyszerű, betegségekre és kártevőkre kevéssé érzékeny.

Felhasználása: Cserjeágyakba, évelőkkel kombinálva, alacsony nyírt sövénynek, vagy szoliterként is ültethető. Virágai rendkívül vonzóak a méhek és pillangók számára, így biodiverzitást növelő növény. Modern és mediterrán stílusú kertekben kék színfoltként kiemelkedően mutat. Dézsás, edényes növényként is kitűnően alkalmazható.