Caryopteris x clandonensis 'Sterling Silver'- Angol kékszakáll 20/30

A Caryopteris × clandonensis egy hibrid, amely a Caryopteris incana és a Caryopteris mongholica fajok kereszteződéséből származik. Az alapfajok Kelet-Ázsiában – Kínában, Mongóliában és Japán egyes területein – őshonosak, ahol száraz, napos cserjésekben, köves lejtőkön és hegyi régiókban élnek. A nemzetségnév, Caryopteris, a görög karyon („dió”) és pteron („szárny”) szavakból ered, a termések jellegzetes „szárnyas” kialakítására utalva. A genus leírója David Don (1799–1841) skót botanikus volt. A hibridet Arthur Simmonds brit kertész hozta létre 1930-ban Clandonban (Surrey, Egyesült Királyság). A véletlenszerű kertészeti kereszteződésből származó növényt Simmonds ismerte fel és választotta ki, amely később Caryopteris × clandonensis néven vált ismertté. A cél a szárazságtűrő, bő virágzású, kompakt, késő nyári virágzású díszcserje előállítása volt. A clandonensis név a keletkezési helyre, Clandon Parkra utal.

A ’Sterling Silver’ fajtát a 21. század elején nemesítették, és különlegessége az ezüstösen csillogó, finoman aromás levelekben rejlik. Nevét is az elegáns, sterling ezüstre emlékeztető lombszín ihlette. Ez a fajta azonnal népszerű lett modern, mediterrán és minimalista kertekben, mivel szürkészöld-ezüst lombozatát mélykék virágokkal kombinálja. A növény alacsony, kompakt bokrot nevel, magassága rendszerint 60–80 cm, szélessége hasonló. Lombja szürkészöld, ezüstös árnyalatokkal, keskeny, aromás illatú levelekkel. Késő nyártól őszig virágzik, tömött, laza fürtökben hozva apró, mélykék virágait, amelyek nagyszerű kontrasztot alkotnak a lomb színével. Ősszel a virágok mellett a lombozat is dekoratív marad.

Virágszín: intenzív, mélykék

Virágzási idő: augusztus–október

Magasság: 1-1,5 m

Igényei: Igénytelen díszcserje. Bármilyen jó vízáteresztő képességű talajban szépen fejlődik. Szereti a meszes talajokat is. Napos esetleg félárnyékos helyre ültessük. A növekedési periódusban földjét tartsuk folyamatosan kissé nyirkosan. Az idősebb példányok viszonylag szárazságtűrőek és könnyen átvészelik az aszályos időszakot. A pangó vizet nem viseli, de szárazságtűrő. A hideg teleket jól bírja, de erősebb fagyok idején visszafagyhat, tavasszal gyorsan újrahajt.

Fenntartási munkái: A növény föld feletti részei a tél folyamán károsodhat/elfagyhat, ami a növény megtartásában nem okoz gondot, hiszen tavasszal erőteljesen kell visszametszeni (akár 10–20 cm-re), hogy tömött, virágzó bokrot neveljen. Ez a visszavágás a virágzást nem befolyásolja, mert a virágokat az új hajtásokon hozza. Túlzottan kötött talajban gyökérrothadás előfordulhat. Gondozása egyszerű, betegségekre és kártevőkre kevéssé érzékeny.

Felhasználása: Cserjeágyakba, évelőkkel kombinálva, alacsony nyírt sövénynek, vagy szoliterként is ültethető. Virágai rendkívül vonzóak a méhek és pillangók számára, így biodiverzitást növelő növény. Modern és mediterrán stílusú kertekben kék színfoltként kiemelkedően mutat. Dézsás, edényes növényként is kitűnően alkalmazható.