Castanea sativa - Szelídgesztenye K35 12/14

A szelídgesztenye elterjedési területe Dél-Európa, Kis-Ázsia, Észak-Afrika. Magyarországon főleg a Dunántúl nyugati és déli részén honos. A rómaiak kedvelt csemegéje volt. Európa nagy részén ők terjesztették el.  A szelídgesztenye minden része nagy mennyiségű tannint tartalmaz, ezért a levelét és a kérgét régen összehúzó hatású sebkezelőszerként használták. Teája köhögéscsillapító.

Nagyméretű, lombhullató fa, terebélyes koronával. Fiatalon gyors növekedésű fa, gyakori, hogy tősarjakat hoz, amelyről megújul. Levele lándzsás, sötétzöld, durván fűrészes, színén fénylő. Őszi lombszíne sárga. Rügyei későn fakadnak. Virága egylaki, júniusban nyílik. A nő és a hím virágok egy növényen találhatók. A gesztenye megporzásában a szél és a rovarok is részt vesznek. Termése tűszerű tüskékkel sűrűn borított kupacsba zárt, sötétbarna, ehető makktermés. Beltartalmi értéke: B1, B2, B6 és C-vitamin tartalma különösen magas, ásványi anyagok közül nátrium, kalcium, kálium és foszfor található a termésében jelentős mennyiségben. Kedvező hatásait a gesztenye feldolgozott formában is megőrzi. Végmagassága 20-25 m.

Igényei: Középkötött, üde, tápanyagban gazdag talajt kedvel, mészkerülő (mészmentes). Fény és melegkedvelő. A szelídgesztenye vízigénye magas, és a magasabb páratartalmat is igényli, így vagy a csapadékosabb területeken érzi jól magát, vagy pedig figyelmet kell fordítani az öntözésére, főképpen fiatalabb korában.

Fenntartási munkái: A szelídgesztenye nem igényel metszést, ha megfelelő körülmények között fejlődik, és szabályos koronát fejleszt. A metszés nem szükséges a terméshozam növeléséhez sem.

Felhasználása: Elsősorban szoliter fa. Étkezési is célra is kiválóan alkalmas.