Ceanothus x pallidus 'Marie Simone' - Táskavirág

A Ceanothus × pallidus egy hibrid eredetű lomblevelű örökzöld–félörökzöld cserjecsoport, amely a Ceanothus herbaceus (Észak-Amerika keleti területei, préri- és erdőszegély élőhelyek) és a Ceanothus × delileanus (korábbi, kertészeti eredetű hibrid) genetikai hátteréhez köthető, melyet 1840-ben hoztak létre Franciaországban. Az alapfaj a mérsékelt égövi, jó vízelvezetésű, gyakran kavicsos vagy löszös talajokon fordul elő, napos, meleg fekvésben. A nemzetségnév, Ceanothus, Theophrasztosz ókori görög botanikus munkáiban fordul elő („keanothos”), és tövises, bozótos növényeket jelölt. A név Linnétől származik, aki a nemzetséget 1753-ban írta le. A „pallidus” (halvány) fajnév a virágzat halvány, pasztelles árnyalataira utal.

A ‘Marie Simone’ francia eredetű fajta, amelyet a H. Simon-Lafont faiskolában szelektáltak az 1990-es években. A cél a Ceanothus hibridekre jellemző gazdag virágzás megtartása mellett a rózsaszín árnyalatú, tömött bugavirágzat és a jobb tűrőképesség elérése volt. Kompakt, lombhullató, középmagas cserje. Ágrendszere sűrű, felálló, idővel enyhén íves. Sötétvörös hajtásai télen is díszítenek. Levelei kicsik, tojásdadok, fényes felületűek, nyáron sötétzöldek. Virágzata laza bugavirágzat, halvány rózsaszín–pasztell rózsaszín árnyalatban, kora-nyártól nyár végéig. Magassága 1–1,2 m, szélessége 1–1,5 m. Díszértéke elsősorban a virágzat különleges színe, valamint a hosszú virágzási idő. 

Virágszín: Halvány rózsaszín

Virágzási idő: Július–szeptember

Magasság: 1–1,2 m

Igényei: Meleg, napos fekvést igényel, ahol virágzása a leggazdagabb. Talajban nem válogat, de a jó vízelvezetés alapfeltétel, a pangó nedvességet nem tűri. A talaj lehet enyhén savanyú vagy semleges. Vízigénye közepes; szárazságtűrése jó, ha a gyökérzet már beállt. Ez a fajta a lombhullató jellege miatt jobban tűri a hideget, mint az örökzöld Ceanothus fajok. Teljesen télálló Magyarországon, a -15°C alatti hőmérsékletet is elviseli. Hideg teleken a hajtásvégek esetleg visszafagyhatnak.

Fenntartási munkái: Mivel az az évi (új) hajtásokon virágzik, kora tavasszal (márciusban) érdemes erősen visszametszeni egy alacsony, állandó vázra, hogy a növény kompakt és dús maradjon, és bőségesen virágozzon. Fiatal korban télre tövét takarni érdemes. Nyári szárazságban mérsékelt öntözést igényel.

Felhasználása: Alkalmas déli fekvésű kertekbe, védett udvarokba, falak elé, mediterrán hangulatú beültetésekbe. Jól társítható levendulával, rozmaringgal, nyári cserjékkel. Cserjecsoportokban, kis kertekben, szoliterként és pillangóbarát kertekben kiváló. Edényes növényként is alkalmazhatjuk.