Cedrus atlantica 'Glauca' - Kék atlasz cédrus K30 175

A Cedrus atlantica - atlasz cédrus az észak-afrikai Atlasz hegységből származik ez a fenyőféle, 1300–2200 méteres tengerszint feletti magasságban, sziklás, jó vízelvezetésű, meszes talajokon, mediterrán éghajlaton él. A cédrusok nemzetségébe csak 3-4 faj tartozik, melyek olyan mértékben hasonlítanak  egymásra, hogy a botanikusok közül néhányan egyetlen faj változataiként/alfajaként tekintik. E miatt pár forrás Cedrus libani subsp. atlantica néven említi. Az atlaszcédrus faj mára már veszélyeztetetté vált. A nemzetség neve a latin cedrus szóból ered, amely az ógörög kédros szóra vezethető vissza, és fájának gyantás, aromás és tartós tulajdonságaira utal. A fajt először Stephan Friedrich Ladislaus Endlicher osztrák botanikus írta le hivatalosan Pinus atlantica néven 1847-ben a Synopsis coniferarum című művében, majd 1855-ben a francia botanikus, Élie-Abel Carrière a Traité général des conifères című művében a Cedrus nemzetségbe sorolta.

A 'Glauca' fajta alapfaj természetes színváltozatának kertészeti szelekciója, melynek széles körű elterjesztése és kertészeti rögzítése a neves francia Paillet faiskolához (Pépinières Paillet) köthető (Franciaország, Châtenay-Malabry). Az 1860-as években szelektálták és kezdték el forgalmazni. Nagyon hosszú életű, örökzöld növény. Fiatalon szabályos, kúpos alakú, de az idő előrehaladtával a koronája kiszélesedik, és festői, vízszintesen elterülő ágrendszert fejleszt (ún. "szabálytalanul elegáns" forma). Élénk tűlevelei 2-2,5 cm hosszúak, a hajtáson csomókban állnak. A tűlevelek színe acélkék, szürkés-kék. Toboza jellegzetesen hordó vagy tojás alakú, a teteje gyakran lapos vagy enyhén benyomott. Felülete sima, pikkelyei szorosan egymáshoz simulnak.Fiatalon (az első évben) világoszöld vagy kékes árnyalatú, majd az érés során (2-3. évben) fényes világosbarna vagy vörösesbarna színt ölt. Végmagassága 15-20 m magas és 6-10 m szélessé is válhat..

Igényei:  Kizárólag teljes napfényben fejlődik szépen. Árnyékban a lombozata ritkul, és elveszíti az intenzív kék színét. Talaj iránt igénytelen, de a semleges vagy savanyú talajokon fejlődik a legszebben és legegészségesebben, bár a meszes talajt is jól tolerálja. Szárazságtűrő növény, de fiatal korában (2-3 éves) rendszeres öntözésre van szükséges. A tápanyag-tartalomra nem igényes, viszont a pangóvizet egyértelműen nem tűri. A városi szennyezett levegőt jól, de a száraz levegőt egyáltalán nem tolerálja.

Fenntartási munkái: Alapvetően nem igényel metszést, sőt, a természetes habitusa így a legszebb. Csak a sérült, száraz vagy útban lévő ágakat távolítsuk el. A metszést legoptimálisabb késő télen vagy kora tavasszal végezni. A nagy hó súlya alatt az íves ágak letörhetnek. Erős havazás után érdemes a havat óvatosan lerázni/lesöpörni az ágakról. Az átültetést rosszul viseli. 

Felhasználása: Nagy méretű kertek szoliter növénye. Hosszú-hosszú évekig gyönyörködhetünk szépségében.

Érdekességek az atlasz cédrusról:

Történelmileg az atlaszcédrus a hegyvidéki közösségek számára az erő, a kitartás és a túlélés jelképe volt. A fenséges, magasra törő fa a hatalom és a megingathatatlan ellenállás metaforájaként szolgált. 

A cédrusfákat (beleértve a közeli rokon libanoni cédrust is) gyakran "istenek fájának" nevezték, és számos istenséggel hozták összefüggésbe.  Egyes hagyományokban úgy hitték, hogy a fának védelmező tulajdonságai vannak, és összekötő kapocsként funkcionál a föld és a mennyország között. 

Tartós és illatos fája miatt előszeretettel használták vallási épületek, templomok és paloták építéséhez az ókorban (például Salamon templomának építésénél gyakran említik a cédrust). Észak-Afrikában ma is fontos építőipari faanyag, amelyet a tartóssága és kellemes illata miatt értékelnek a kivitelezésben és a bútorgyártásban.

Az atlaszcédrus fája erős, jellegzetes illatú, amely természetesen riasztja a rovarokat, különösen a molyokat. Emiatt ruhásszekrények, ládák bélelésére és textíliák tárolására használták.

Az ókori egyiptomiak olajat vontak ki a fából, amelyet balzsamozáshoz, kozmetikumokhoz, parfümökhöz és gyógyászati célokra használtak. Az illóolajat ma is alkalmazzák aromaterápiában és gyulladáscsökkentőként.