Cedrus deodara 'Pendula' – Csüngő himalájai cédrus EXTRA 250/300 C45L

A Cedrus deodara - himalájai cédrus természetes élőhelye a Himalája nyugati és középső vonulatain, Kelet-Afgansztántól az indiai Garhwal megyéig terjed, mintegy 1 500–3 200 méteres magasságban honos. Emellett még Nepál nyugati részén, a Kurnauli-völgyben fordul elő; összesen mintegy 500 ezer hektáron nő. A deodara fajnév szanszkrit eredetű: devadāru annyit tesz, mint „istenek fája”. Gyorsan növő fa, amelynek egy fő törzse egyenesen nő, későbbi ágakkal és lelógó gallyakkal a végén. Ennek eredményeként a fa, különösen a fiatalok, dekoratív koronát fejleszt ki, amely eleinte széles és piramis alakú, de később, ahogy nő, ellaposodik. A Himalájában, természetes élőhelyén a fa 60-70 m magasra is megnőhet. Európa nyugati részén 30 m-re, a középső- és keleti részén  legfeljebb 20 m-re nő. A tűlevelek csomókban nőnek. Enyhén íveltek, sötétkék-zöldek és hosszabbak, mint a többi cédrusfaj. A tojásdad, felálló tobozok egyenként vagy párban nőnek, tetejük kerek. A himalájai cédrus alapfaj fája és gyantája hagyományosan antiszeptikus és légúttisztító hatásáról ismert. A növényből készült olajokat a népi gyógyászat légúti panaszok és enyhe bőrproblémák kezelésére alkalmazta.

A 'Pendula' fajta az alapfaj egy olyan természetes mutációja, amelynél a vezérhajtás nem képes függőlegesen megállni, és minden oldalág vízesésszerűen leomlik. A francia Godefroy-Lebeuf faiskola szelektálta és hozta forgalomba. Az első hivatalos említése és kereskedelmi bevezetése 1867-ben történt. Extrém módon csüngő. Ha nem karózzák fel, a földön elterülő, kúszó növény marad. Erős karóhoz kötözve a törzs növekedését irányítva hozható létre belőle egy meghatározott magasságú, leomló ágú fa, amelynek ágai a földig csünghetnek, "függöny" vagy "vízesés" hatást keltve. Tehát a növény végső formája teljes mértékben a támrendszertől és a metszéstől függ. Tűlevelei az alapfajhoz hasonlóan puhák, de színe gyakran egy árnyalattal szürkésebb vagy kékesebb zöld. Összetéveszthető a 'Feelin' Blue' fajtával, de a 'Pendula' sokkal erőteljesebb növekedésű, és felkarózva jóval magasabb, monumentálisabb fává fejlődik.

Igényei: Semleges vagy savanyú kémhatású talajba ültessük, meszes talajon nem fejlődik. Napos helyre, párásabb környezetbe való növény. Tápanyagban gazdagabb, lazább szerkezetű, jó vízelvezetésű talajt kíván. A pangóvizet egyáltalán nem tűri.

Fenntartási munkái: Ha azt szeretné, hogy magasabb legyen, a legfelső, legerősebb hajtást (vezérhajtást) folyamatosan karóhoz vagy rácshoz kell rögzíteni. Ha elengedi, onnantól a növény lefelé fog növekedni. Ne próbáljuk meg egyetlen mozdulattal függőlegesbe kényszeríteni a már elfásodott, görbe ágat, mert elpattanhat. Több ponton, fokozatosan húzzuk a támasztékhoz. A cédrusnak sok idő kell, mire a törzse elég erős lesz ahhoz, hogy megtartsa a nehéz, csüngő koronát. Általában 5-10 évig is szüksége lehet a karóra. Csak akkor vegyük ki, ha a törzs már kellően megvastagodott és nem hajlik el a szélben. Ha a törzs már elég magas, de szeretné, hogy a korona szélesebb legyen, néhány oldalágat is kiköthetünk vízszintesen "segédkarókhoz", így egy ernyőszerű, szélesebb alakzatot kapunk. Száraz időszakokban öntözést kíván, különösen az első években. Tápanyag-utánpótlása tavasszal komposzttal vagy lassú lebomlású tápanyaggal javasolt. A töve körül érdemes talajtakarót használni a kiszáradás megelőzésére.

Felhasználása: Kecses ágrendszerével kertünk ékszer növénye lehet! Előkertek, sziklakertek, kis méretű kertek, kőkertek növénye, dézsás/edényes növényként is szemet gyönyörködtető látvány. Lágyan lecsüngő habitusa miatt különleges fókuszelemként használható szökőkút, fal vagy nagy méretű szikla közelében.

Érdekességek a himalájai cédrusról:

Neve a szanszkrit devadāru szóból ered, ami szó szerint „istenfát” vagy az istenek fáját jelenti.

A hinduk szent fája, amelyet gyakran Siva istennel hoznak összefüggésbe. A legenda szerint Siva évezredeken át meditált ezen fák árnyékában. Úgy tartják, a cédruserdők az istenek lakhelyei.

Rendkívül tartós és illatos fája miatt ősidők óta használják hindu és buddhista templomok, valamint vallási ereklyék építéséhez. Mivel fája természetes módon ellenáll a rothadásnak, nemcsak templomok, hanem kasmíri lakóhajók és hidak építésére is ezt használják. 

Az indiai hagyományos orvoslásban a fa kérgét, fáját és olaját széles körben alkalmazzák gyulladáscsökkentőként, fájdalomcsillapítóként (például ízületi gyulladásra) és légúti panaszok enyhítésére.

Illatos fájából készült füstölőket rituális tisztításra, meditációhoz és a mentális tisztaság elősegítésére használják.

Pakisztán nemzeti fája, valamint az indiai Himácsal Prades állam hivatalos állami fája.