Centranthus ruber Albus - Sarkantyúvirág CS9

A piros sarkantyúvirág (Centranthus ruber) a Földközi-tenger vidékéről származik, ahol száraz, napsütötte lejtőkön, köves réteken fordul elő. A nemzetségnév a görög kentron (sarkantyú) és anthos (virág) szavakból ered, utalva a jellegzetes virágformára. A faj évszázadok óta termesztett dísznövény, gyakran falak tövében, rézsűkön vagy szegényes talajokon is megél, így a mediterrán kertkultúrában különleges helyet foglal el. A Centranthus fajokat a múltban nyugtató hatásuk miatt alkalmazták, fő hatóanyaga a valeriánsav.

Az ’Albus’ fajta laza bokrot képez, karcsú, elágazó szárakkal és szürkészöld, tojásdad-lándzsás levelekkel. Díszértékét a nyár elejétől késő nyárig tartó virágzása adja, amikor bugás virágzatban tömegesen nyílnak tiszta fehér, apró, csillag alakú virágai. Könnyed, légies habitusával frissességet visz a kertbe.

Virágszín: tiszta fehér

Virágzási idő: június - szeptember

Magasság: 40–70 cm

Igények: a teljes napsütést kedveli, ekkor hozza a leggazdagabb virágdíszt. Talajban nem válogatós, jól fejlődik laza, kavicsos, jó vízelvezetésű, meszes talajokon is. Kimondottan szárazságtűrő, ezért alkalmas olyan kertekbe, ahol kevés az öntözési lehetőség. Húsos gyökérzete a pangóvizes talajban elrohad.

Fenntartás: kevés gondozást igényel, leginkább az elnyílt virágzatok rendszeres eltávolítása ajánlott, ami elősegíti a hosszan tartó virágzást. Hajlamos önvetésre, így idővel új növények jelenhetnek meg a környékén, melyeket át lehet ültetni vagy ritkítani.

Felhasználás: hófehér virágai miatt különösen alkalmas romantikus hangulatú kertekbe, sziklakertekbe és évelőágyásokba. Remekül mutat rézsűkben, kőfalak, déli tájolású falak előtti ágyásokban, illetve mediterrán stílusú ültetésekben. Könnyedsége miatt vágott virágként is kedvelt.