Cercis siliquastrum – Közönséges júdásfa K30 8/10

A Cercis siliquastrum - közönséges júdásfa a Földközi-tenger térségéből és Kis-Ázsiából származik, ahol erdőszegélyeken, ligeterdőkben és sziklás lejtőkön fordul elő, gyakran mészköves, jól vízáteresztő talajokon. A Cercis nemzetségnév a görög kerkis szóból származik, amely „szövőszék bordát” jelent, utalva a növény lapos, kerekded hüvelytermésére. A siliquastrum fajnév a latin siliqua (hüvely) kicsinyítő alakja, szintén a jellegzetes termésformára utal. A „júdásfa” elnevezés egy bibliai legendához kapcsolódik, miszerint Iskarióti Júdás egy ilyen fára akasztotta fel magát az árulása után, mire a fa virágai a szégyentől és a vértől elszíneződtek (eredetileg fehérek voltak). Valószínűbb azonban, hogy a név a francia Arbre de Judée (Júdea fája) kifejezés félreértéséből ered, mivel a növény Júdea vidékén rendkívül gyakori. A virágok ehetőek, édeskés, savanykás ízük van. Saláták díszítésére vagy ecetes savanyúságként is felhasználják őket a mediterrán konyhában. Konstantinápolyban (Isztambul) a bizánci császárok kedvenc színe a bíbor volt, ezért a városban ma is rengeteg júdásfa található, amelyek virágzása a tavasz beköszöntének legfontosabb jele.

A júdásfa lassú növekedésű, többnyire görbe törzsű, szabálytalan, ernyős koronájú, lombhullató fa vagy nagyobb cserje. Levelei szív alakúak, kihajtáskor bronzos árnyalatúak, majd friss zöld színűvé válnak, ősszel sárgára színeződnek. Kora tavasszal, még lombfakadás előtt borítják el az ágakat és a törzset a rózsaszínes-lilás virágok, amelyek közvetlenül az idősebb fás részeken jelennek meg. Ez az úgynevezett 'kauliflor' virágzás rendkívül látványos. Virágzás után hosszúkás, lapos, vörösesbarna hüvelyterméseket hoz, amelyek gyakran télen is a fán maradnak. A júdásfa kezdetben viszonylag gyorsan növekszik, azonban lassul a növekedése, így végső magasságát, mely maximum 6-8 m csak 20-30 év után éri el. Számára kedvező körülmények között meglehetősen hosszú életű dísznövény.

Virágszín: Rózsaszín–lilás.

Virágzási idő: Április.

Magasság: 6–10 m magas, 4–6 m széles.

Igényei: Napos vagy félárnyékos fekvést kedvel. A természetes élőhelyekhez hasonlóan jó vízáteresztésű, meszes vagy semleges talajon fejlődik a legjobban. Szárazságtűrése jó, a pangó vizet és a túlöntözést nem kedveli. Melegigényes, de hazai viszonyok között jó fagytűréssel rendelkezik. Jól tűri a városi légszennyezést és a szárazságot. Az átültetést nagyon rosszul tűri, ezért ezt csak egészen fiatal példányoknál próbálhatjuk meg.

Fenntartási munkái: Metszést általában nem igényel, csak a sérült, keresztező vagy elszáradt ágakat célszerű eltávolítani. Erős metszésre érzékeny, ezért óvatosan végezzük.

Felhasználása: Szoliter faként kertek, parkok kiemelkedő dísze, de nagyobb kertekben utcafaként vagy laza facsoportok részeként is jól alkalmazható. Kultúrtörténeti jelentősége miatt templomkertekben és történelmi kertekben is gyakran ültetik.