Leírás és Paraméterek
A japánbirs vadon élő alapfaja hegyvidéki réteken és erdők szélén él, elterjedési területe: Európától Japánig. A Chaenomeles nemzetség neve a görög “chainein” (nyílnak) és “mēlon” (gyümölcs) szóból ered, utalva a korai virágzásra és a kis almaformájú termésre. Az alapfajt 1852-ben írta le René Louiche Desfontaines francia botanikus (1750–1833). A Chaenomeles × superba hibridek a Chaenomeles speciosa (díszes japánbirs) és a Chaenomeles japonica (közönséges japánbirs) fajok keresztezésével jött létre. A superba hibridet G. Frahm alkotta meg körülbelül 1900 körül Németországban.
Az 'Crimson and Gold' fajta egy Californiában szelektált változat. Közepes termetű, tövises lombhullató cserje, amelynek kifejlett korában a magassága 1-1,5 méter. Levelei fényesek, oválisak, mutatósak. Termete széles, lapított. Kissé terjedő tövű. Hajtásai kissé szabálytalanok, ívesen lehajlók. Az első virágok korán, március–áprilisban nyílnak, mélypiros virágokkal, amelyek életre keltik a téli kertet – különösen feltűnő a sárga porzók miatt. A virágzás után sárga-zöld birsalmaszerű gyümölcsök fejlődnek, melyek késő ősszel érnek meg, kellemes illatúak. A termése ehető, befőtt, lekvár is készíthető belőle. A pálinka gyümölcságyának is kiváló, különleges aromát adva így az italnak.
Igényei: A növény a legjobban teljes napsütésben fejlődik, de jól tűri a részleges árnyékot is. A talaj legyen jól vízelvezető képességű, kémhatására nem érzékeny. Mérsékelt öntözést igényel.
Fenntartási munkái: Virágzás után ritkító metszéssel (évente vagy kétévente) serkenthető az új elágazás és virágzás. Fiatal korában fontos az formaalakító metszése. Ritka kártevője a levéltetű vagy a pajzstetű, amelyek könnyen kezelhetők; időnként előfordulhat lisztharmat is .
Felhasználása: Impozáns tömeges virágzásával ideális szoliterként, alacsony sövényként vagy cserjeágyak kora tavaszi virágzó növényeként. Kisméretű kertek, edényes beültetések és bonsai kultúrák dísze. A virágok korai nektárforrásként a méheknek fontosak lesznek.