Chamaecyparis CS6 1db

A Chamaecyparis lawsoniana - oregoni hamisciprus Észak-Amerikában a Coos-öböltől (Oregon) a kaliforniai Klamath folyóig terjedő csendes-óceáni partvidék lejtőin őshonos, elszigetelt szárazföldi populációival a Trinity-hegység és a Shasta-hegy közelében. Hűvös mediterrán éghajlaton él. Változatos talajokon fordul elő, beleértve a homokos vagy agyagos vályogtalajokat, sziklás gerinceket, tengeri teraszokat, és akár 1700 méteres tengerszint feletti magasságig előfordul. Élőhelyén elérheti a 45-55 méteres magasságot és a 300-400 éves kort is. A fajt először az oregoni Port Orford közelében fedezték fel. 1854-ben az edinburghi (Skócia) Lawson & Son faiskola alapítója Charles Lawson gyűjtő vezette be a termesztésbe. A latin fajnév felfedezőjének nevére utal. A nemzetség neve a görög „chamai” (földön fekvő/alacsony) és „kyparissos” (ciprus) szavakból ered, ami egyes fajok alacsony termetére utal, bár sok fajuk hatalmas fává is nőhet. Érdekesség hogy habár fája ipari felhasználásra nem igazán alkalmas régóta használják húros hangszerek készítésére.

A hamisciprusok között mindenki megtalálja a neki megfelelőt:

Oszlopos / Keskeny-kúpos fajták: A legnépszerűbbek, ideálisak sövénynek vagy szűk helyekre. (pl. 'Columnaris', 'Ivonne', 'Van Pelt's Blue').

Széles-kúpos fajták: Nagyobb kertek szoliter növényei, robusztusabb megjelenésűek. (pl. 'Pembury Blue').

Gömbölyded fajták: Lassú növekedésű, alacsony növények sziklakertekbe, sírokra vagy dézsába. (pl. 'Silver Globus', 'Minima').

Zöld / Kékeszöld: A legtermészetesebb árnyalatok. (pl. 'Columnaris')

Kék / Ezüstös-kék: Drámai, hideg tónusok, amelyek kontrasztot képeznek más növényekkel. (pl. 'Van Pelt's Blue', 'Pembury Blue')

Sárga / Aranysárga: Világos színfoltot visznek a kertbe, napos helyen a legintenzívebbek. (pl. 'Ivonne', 'Stardust')

Igényei: Jól érzi magát napos vagy félárnyékos fekvésben. A humuszos, jó vízelvezetésű, enyhén savanyú vagy semleges kémhatású talajt kedveli. Fontos, hogy a talaj mindig nedves, de ne vizes legyen, mivel a pangó víz gyökérrothadást okozhat. Különösen a fiatal növények esetében ügyeljünk a rendszeres öntözésre, főleg a száraz időszakokban. Páraigényes növény.

Fenntartási munkái: A metszést nagyon jól bírja. Évente egyszer vagy kétszer is meg lehet metszeni, tavasszal vagy kora nyáron valamint augusztus végén-szeptember elején, hogy az okozott sebeknek legyen ideje behegesedni a téli hideg előtt. Kerüljük a fás részekbe való visszavágást, mivel onnan nehezen vagy egyáltalán nem hajt ki újra. Soha ne metszd tűző napon, mert a frissen feltáruló belső levelek megperzselődhetnek. Amíg a sövény el nem éri a kívánt magasságot, a középső függőleges vezérhajtásokat ne vágjuk vissza, csak az oldalágakat rövidítsük. A tavasszal adott szerves- vagy szervetlen trágyázást meghálálja. Kedveli a párásabb mikroklímát. A száraz, aszályos nyári hetekben meghálálja az esti lombkorona öntözését/párásítását. A legnagyobb veszélyt a Phytophthora nevű gombás gyökérrothadás jelenti. A megelőzés kulcsa a megfelelő talaj és a jó vízelvezetés biztosítása

Felhasználása: Kiválóan alkalmazható sövényként. Kertek, parkok szoliter növénye. Törzses gömb koronájú formanövénykén is elérhető a kertészetekben. Kis fácskaként edényes növényként is tartható.