Chamaecyparis lawsoniana - Oregoni hamisciprus FL100/125

A Chamaecyparis lawsoniana - oregoni hamisciprus Észak-Amerikában a Coos-öböltől (Oregon) a kaliforniai Klamath folyóig terjedő csendes-óceáni partvidék lejtőin őshonos, elszigetelt szárazföldi populációival a Trinity-hegység és a Shasta-hegy közelében. Hűvös mediterrán éghajlaton él. Változatos talajokon fordul elő, beleértve a homokos vagy agyagos vályogtalajokat, sziklás gerinceket, tengeri teraszokat, és akár 1700 méteres tengerszint feletti magasságig előfordul. Élőhelyén elérheti a 45-55 méteres magasságot és a 300-400 éves kort is. A fajt először az oregoni Port Orford közelében fedezték fel. 1854-ben az edinburghi (Skócia) Lawson & Son faiskola alapítója Charles Lawson gyűjtő vezette be a termesztésbe. A latin fajnév felfedezőjének nevére utal. A nemzetség neve a görög „chamai” (földön fekvő/alacsony) és „kyparissos” (ciprus) szavakból ered, ami egyes fajok alacsony termetére utal, bár sok fajuk hatalmas fává is nőhet. Érdekesség hogy habár fája ipari felhasználásra nem igazán alkalmas régóta használják húros hangszerek készítésére.

Az oregoni hamisciprus gyökérzete sekély és messzire nyúlik, karógyökere nincs. Fiatalon keskeny, piramis alakú növekedési habitusú, amely az idő múlásával oszloposabb formájúvá válik. A kéreg a fa öregedésével barázdált lesz, vörösesbarna színű, gyakran függőleges csíkokban hámlanak. A lombozat apró, pikkelyszerű levelekből áll, jellemzően élénkzöldek vagy sötétzöldek, összetörve aromás illatot árasztanak. Porzós virágai kárminpirosak, az apró, gömbölyű tobozok kezdetben zöldek, később vörösesbarnára száradnak, éretten felnyílnak. Kifejlett korában 40-60 méter magas.

Igényei: Jól érzi magát napos vagy félárnyékos fekvésben. A humuszos, jó vízelvezetésű, enyhén savanyú vagy semleges kémhatású talajt kedveli. Fontos, hogy a talaj mindig nedves, de ne vizes legyen, mivel a pangó víz gyökérrothadást okozhat. Különösen a fiatal növények esetében ügyeljünk a rendszeres öntözésre, főleg a száraz időszakokban. Páraigényes növény.

Fenntartási munkái: A metszést nagyon jól bírja. Évente egyszer vagy kétszer is meg lehet metszeni, tavasszal vagy kora nyáron valamint augusztus végén-szeptember elején, hogy az okozott sebeknek legyen ideje behegesedni a téli hideg előtt. Kerüljük a fás részekbe való visszavágást, mivel onnan nehezen vagy egyáltalán nem hajt ki újra. Soha ne metszd tűző napon, mert a frissen feltáruló belső levelek megperzselődhetnek. Amíg a sövény el nem éri a kívánt magasságot, a középső függőleges vezérhajtásokat ne vágjuk vissza, csak az oldalágakat rövidítsük. A tavasszal adott szerves- vagy szervetlen trágyázást meghálálja. Kedveli a párásabb mikroklímát. A száraz, aszályos nyári hetekben meghálálja az esti lombkorona öntözését/párásítását. A legnagyobb veszélyt a Phytophthora nevű gombás gyökérrothadás jelenti. A megelőzés kulcsa a megfelelő talaj és a jó vízelvezetés biztosítása

Felhasználása: Kiválóan alkalmazható sövényként. Kertek, parkok szoliter növénye. Törzses gömb koronájú formanövénykén is elérhető a kertészetekben. Kis fácskaként edényes növényként is tartható.