Chamaecyparis lawsoniana 'Pembury Blue' - Ezüst-kék oregoni hamisciprus K20 60/80

A Chamaecyparis lawsoniana - oregoni hamisciprus Észak-Amerikában a Coos-öböltől (Oregon) a kaliforniai Klamath folyóig terjedő csendes-óceáni partvidék lejtőin őshonos, elszigetelt szárazföldi populációival a Trinity-hegység és a Shasta-hegy közelében. Hűvös mediterrán éghajlaton él. Változatos talajokon fordul elő, beleértve a homokos vagy agyagos vályogtalajokat, sziklás gerinceket, tengeri teraszokat, és akár 1700 méteres tengerszint feletti magasságig előfordul. Élőhelyén elérheti a 45-55 méteres magasságot és a 300-400 éves kort is. A fajt először az oregoni Port Orford közelében fedezték fel. 1854-ben az edinburghi (Skócia) Lawson & Son faiskola alapítója Charles Lawson gyűjtő vezette be a termesztésbe. A latin fajnév felfedezőjének nevére utal. A nemzetség neve a görög „chamai” (földön fekvő/alacsony) és „kyparissos” (ciprus) szavakból ered, ami egyes fajok alacsony termetére utal, bár sok fajuk hatalmas fává is nőhet. Érdekesség hogy habár fája ipari felhasználásra nem igazán alkalmas régóta használják húros hangszerek készítésére.

A ’Pembury Blue' fajtát a Baggesen's Nursery (Baggesen faiskola) szelektálta Angliában, Pembury községben. A fajta a nevét erről a településről kapta. A szelekció az 1960-as években történt. Fiatalon széles csepp forma, idősebb korára szabályos, széles kúp alakú fává fejlődik. A pikkelylevelek aprók, aromás illatúak, sűrűn állnak a hajtásokon. Színe jellegzetes világoskék vagy ezüstös-kék, amelyek egész évben megtartják színüket. A "legkékebb" hamisciprus  Hajtásainak vége bókoló. Lassú növekedésű, 10 év alatt éri el a 2,5-3 m-es magasságot. Végmagassága 6-8 m. Tobozai aprók, kerekdedek, kékeszöldből barnává érnek.

Igényei: Jól érzi magát napos vagy félárnyékos fekvésben. Teljes napon a legszebb az acélkék színe. A humuszos, jó vízelvezetésű, enyhén savanyú vagy semleges kémhatású talajt kedveli. Fontos, hogy a talaj mindig nedves, de ne vizes legyen, mivel a pangó víz gyökérrothadást okozhat. Különösen a fiatal növények esetében ügyeljünk a rendszeres öntözésre, főleg a száraz időszakokban. Páraigényes növény. Jól bírja a szelesebb, huzatosabb helyeket is.

Fenntartási munkái: Természetes formáját metszés nélkül is megtartja, de a metszést meglehetősen jól tűri. Ha formázni szeretnénk, vagy sövényként tartjuk, évente egyszer vagy kétszer is meg lehet metszeni, tavasszal vagy kora nyáron valamint augusztus végén-szeptember elején, hogy az okozott sebeknek legyen ideje behegesedni a téli hideg előtt. Kerüljük a fás részekbe való visszavágást, mivel onnan nehezen vagy egyáltalán nem hajt ki újra. Soha ne metszd tűző napon, mert a frissen feltáruló belső levelek megperzselődhetnek. Amíg a sövény el nem éri a kívánt magasságot, a középső függőleges vezérhajtásokat ne vágjuk vissza, csak az oldalágakat rövidítsük. A tavasszal adott szerves- vagy szervetlen trágyázást meghálálja. Kedveli a párásabb mikroklímát. A száraz, aszályos nyári hetekben meghálálja az esti lombkorona öntözését/párásítását. A talaj takarása előnyös, segít a nedvesség megőrzésében és a gyökérzóna hűtésében.

Felhasználása: Kiváló szoliter növény, erős kék lombszínével nagy díszértéket képvisel. Alkalmas előkertekbe, modern kertekbe, kisebb kertrészek struktúrnövényeként is. Közepes és nagy méretű kertek, parkok szoliter növénye.  Tűri a városi környezetet, illetve nagyobb dézsákban is nevelhető.