Chamaecyparis lawsoniana 'Van Pelt's Blue' - Kék oregoni hamisciprus 125/150

A Chamaecyparis lawsoniana - oregoni hamisciprus Észak-Amerikában a Coos-öböltől (Oregon) a kaliforniai Klamath folyóig terjedő csendes-óceáni partvidék lejtőin őshonos, elszigetelt szárazföldi populációival a Trinity-hegység és a Shasta-hegy közelében. Hűvös mediterrán éghajlaton él. Változatos talajokon fordul elő, beleértve a homokos vagy agyagos vályogtalajokat, sziklás gerinceket, tengeri teraszokat, és akár 1700 méteres tengerszint feletti magasságig előfordul. Élőhelyén elérheti a 45-55 méteres magasságot és a 300-400 éves kort is. A fajt először az oregoni Port Orford közelében fedezték fel. 1854-ben az edinburghi (Skócia) Lawson & Son faiskola alapítója Charles Lawson gyűjtő vezette be a termesztésbe. A latin fajnév felfedezőjének nevére utal. A nemzetség neve a görög „chamai” (földön fekvő/alacsony) és „kyparissos” (ciprus) szavakból ered, ami egyes fajok alacsony termetére utal, bár sok fajuk hatalmas fává is nőhet. Érdekesség hogy habár fája ipari felhasználásra nem igazán alkalmas régóta használják húros hangszerek készítésére.

A 'Van Pelt's Blue' fajtát P. Van Pelt amerikai kertész és faiskolás szelektálta Oregon államban. A szelekcióra az 1960-as években került sor. Széles, tömött kúp alakú. A törzse egyenes, a koronája zárt és tömött. Közepes növekedési erélyű (évi 20–30 cm), 10 év alatt elérheti a 3–4 méteres magasságot. Ágrendszere mereven felfelé törő, így a nehezebb hóréteg alatt sem dől szét. A pikkelylevelek aprók, aromás illatúak, sűrűn állnak a hajtásokon. Színe jellegzetes acélkék vagy ezüstös-kék, amelyek egész évben megtartják színüket. A színe a 'Columnaris'-nál világosabb és intenzívebb. A hajtások végei enyhén felfelé állnak. Porzós virágai kárminpirosak, az apró, gömbölyű tobozok kezdetben zöldek, később vörösesbarnára száradnak, éretten felnyílnak. Kifejlett korában 6–8 méter magas, szélessége kb. 2-3 m.

Igényei: Jól érzi magát napos vagy félárnyékos fekvésben. Teljes napon a legszebb az acélkék színe. A humuszos, jó vízelvezetésű, enyhén savanyú vagy semleges kémhatású talajt kedveli. Fontos, hogy a talaj mindig nedves, de ne vizes legyen, mivel a pangó víz gyökérrothadást okozhat. Különösen a fiatal növények esetében ügyeljünk a rendszeres öntözésre, főleg a száraz időszakokban. Páraigényes növény. Jól bírja a szelesebb, huzatosabb helyeket is.

Fenntartási munkái: Természetes formáját metszés nélkül is megtartja. Ha formázni szeretnénk, vagy sövényként tartjuk, évente egyszer vagy kétszer is meg lehet metszeni, tavasszal vagy kora nyáron valamint augusztus végén-szeptember elején, hogy az okozott sebeknek legyen ideje behegesedni a téli hideg előtt. Kerüljük a fás részekbe való visszavágást, mivel onnan nehezen vagy egyáltalán nem hajt ki újra. Soha ne metszd tűző napon, mert a frissen feltáruló belső levelek megperzselődhetnek. Amíg a sövény el nem éri a kívánt magasságot, a középső függőleges vezérhajtásokat ne vágjuk vissza, csak az oldalágakat rövidítsük. A tavasszal adott szerves- vagy szervetlen trágyázást meghálálja. Kedveli a párásabb mikroklímát. A száraz, aszályos nyári hetekben meghálálja az esti lombkorona öntözését/párásítását. A talaj takarása előnyös, segít a nedvesség megőrzésében és a gyökérzóna hűtésében.

Felhasználása: Kiválóan alkalmazható sövényként. Kertek, parkok szoliter növénye. Kis méretű kertek örökzöldje  is lehet. Jól tűri a városi körülményeket. Törzses gömb koronájú formanövénykén is elérhető a kertészetekben. Kis fácskaként edényes növényként is tartható.