Chimonanthus praecox – Illatos tündérfa P29

A Chimonanthus praecox - illatos tündérfa Kína és Korea hegyvidékein őshonos, ahol 500 és 1100 méter közötti tengerszint feletti magasságban él, és erdőszegélyeken és domboldalak cserjéseiben található, humuszban gazdag, jó vízáteresztésű talajokon. A Chimonanthus nemzetségnév a görög cheimon (tél) és anthos (virág) szavakból ered, utalva a növény téli virágzására. A praecox fajnév latin eredetű, jelentése „korai”, ami a fajta különleges, a tél közepén nyíló virágaira vonatkozik. Kínában La Mei néven ismert, ami „csinos fiatal lányt” jelent, mely a virágok szépségére utal. A kínai kultúrában a kitartás, a nemesség és a remény szimbóluma, mivel a legzordabb fagyokban is képes virágozni. Gyakran ábrázolják a hagyományos kínai festményeken a „tél három barátja” (fenyő, bambusz, tündérfa) mellett. Kínában a virágokat illóolajok készítésére, teák aromatizálására és a népi gyógyászatban (pl. reuma kezelésére) használják. A szárított virágokat gyakran rakják ruhásszekrényekbe illatosítóként. Európába az 1700-as évek közepén került be, és azóta a gyűjtők és az illatos kertek szerelmeseinek egyik kedvence.

Az illatos tündérfa felfelé törő ágrendszerű, lombhullató cserje. Hajtása szürkés-barna, levelei viszonylag nagyméretűek, kihegyezett végűek, hosszúkás tojásdad alakúak, fényes sötétzöldek. Virágát lombfakadás előtt télen illetve kora tavasszal hozza. Kifejezetten édes illatú, 2,5-4 cm átmérőjű, kívül sárga, belül barnásvörös. Enyhe téli napokon már januártól kezd virágozni, akár egészen márciusig. Virágának esszenciális olajai miatt Kínában régóta alkalmazzák gyógyítási célokra, csak úgy, mint illat és kozmetikai szerek gyártására. Érdekessége a cserjének, hogy száraz, forró nyarak után gazdagon, viszont hűvös, nyári időjárás után csak mérsékelten virágzik.

Virágszín: Sárga-lila.

Virágzási idő: Január–február.

Magasság: 2–3 m magas, 1,5–2,5 m széles.

Igényei: Napos vagy félárnyékos helyet kedvel, és hideg szelektől védett fekvésbe ültessük. Talajban nem igényes, de a jó vízáteresztésű, humuszban gazdag, enyhén savanyú vagy semleges talajokban fejlődik legszebben. Mérsékelt vízigényű, közepes fagytűrésű, hidegebb teleken a fiatal hajtások takarása javasolt.

Fenntartási munkái: Metszést virágzás után érdemes végezni, hogy a következő évben a virágzás gazdag legyen. A sűrű, elöregedett ágakat célszerű eltávolítani, és az ágak formáját enyhén lehet alakítani.

Felhasználása: Kiváló szoliter cserje, téli kertek és déli fekvésű falak, teraszok közelében. Illatos virágai miatt gyakran ültetik ablakok és bejáratok közelébe. A hajtásokat vágott virágként is felhasználhatjuk dekorációban.