Chrysanthemum

A Crysanthemum ősei Északkelet-Európától Kelet-Ázsiáig, valamint Észak-Amerika északi felén éltek, illetve élnek, hiszen a vad fajok továbbra is sokfelé megtalálhatók. Számos arktiszi szigeten is fellelhetőek. A krizantém görög eredetű neve arany virágot jelent és már az ókorban is jelentős kultusza volt ,főleg Kínában, ahol elsősorban a magányosság, a nyugalom, és a szépségszimbóluma.  A 8. század táján került át Japánba, ahol 'Kiku'-nak nevezték, és még jobban megbecsülték, mint Kínában: a japán uralkodók jelképe lett, az ország címerét díszítették vele, a trónusuk pedig a „krizantém trón”. Japánban a hosszú élet és a boldogság jelképe, Európában elsősorban a megemlékezés virágaként ismert.

Európába egészen későn, a 17. században került, majd újabb száz évre eltűnt. Végül a franciák ismertették meg a szélesebb közönséggel, és ekkortól kezdték meg európai termesztését. A sikere azóta töretlen, ma már mintegy 5.000 fajtáját ismerjük a sorozatos keresztezéseknek köszönhetően.

Sugaras szabályos formájú virágai a nemesítőknek köszönhetően ma már nagyon sok színben és formában pompáznak, így léteznek egyszerű és telt változatok, csak úgy, mint margaréta, anemone, pók vagy pompon virágzatú fajták is. Az ősszel virágzó évelő krizantémok általában középmagasak, elágazó szárúak, tojásdal leveleik hasogatottak, sötétzöldek.

Igényei : A krizantém virágzáshoz napi 13-14 óra sötétre van szüksége, így határozottan a tél közeledtét jelzi. A túlzottan meleget nem szereti, a 30 fok feletti hőmérséklet károsíthatja. Jellemzően októberben virágzik, de takarással ez novemberig kitolható. A kevésbé díszes fajták rendszerint jobb fagytűrő képességgel rendelkeznek.

Felhasználása: Vágott virágként sokáig tartós díszt ad. Napos, félárnyékos helyet, tápdús, jó vízáterjesztő-képességű talajt kedvel. A talaja legyen mindig kicsit nyirkos. Öntözéskor ügyeljünk rá, hogy a növény leveleit ne érje víz, mert könnyen megbetegszenek.