Clematis - Klemátisz K2

A Clematis - nagyvirágú iszalag a különböző Clematis fajok és szelektált fajták keresztezésével jöttek létre, céljuk a különleges, nagy, színes virágok és a hosszú virágzási idő elérése. Ezek a hibridek főként Európában és Észak-Amerikában történt nemesítések során alakultak ki, de alapfajaik származási helye Ázsia (Kína, Japán) és Európa volt. Az eredeti fajok ligeterdők, erdőszegélyek és folyóparti cserjések lakói, jól vízáteresztő, humuszban gazdag talajokat kedvelnek. A Clematis nemzetségnév görög eredetű, a klema szóból származik, amely „kúszónövény” vagy „indás hajtás” jelentésű, utalva a nemzetség jellegzetes kúszó habitusára. Kultúrtörténeti jelentőségük kiemelkedő: a 19. század közepétől a Clematis-hibridizáció a viktoriánus kertek kedvelt tevékenysége volt, és a nagyvirágú fajok a mai napig a kertépítészet ikonikus kúszónövényei. Az egyik legrégebbi és legkedveltebb hibrid a kerti iszalag (Clematis x jackmanii), amely már 1862-től létezik.

A nagyvirágú iszalag hibridek gyors növekésű, kúszó, akár 2–4 m magasra is felkapaszkodó növények. Leveleik általában összetettek, párosan szeldeltek, élénkzöld színűek. A legnagyobb vonzerejük a nyáron és kora ősszel nyíló, 10–20 cm átmérőjű, csillag alakú, élénk színű virágok, amelyek lehetnek kék, lila, rózsaszín, fehér vagy kéttónusúak. Érdekesség, hogy egyes fajták virágai esti órákban illatosak, így nemcsak látvány, hanem illatélmény szempontjából is értékesek. A nagyvirágú hibridek rendszerint rövid ideig tartó, de látványos virágzást produkálnak, ezért több különböző fajtát ültetve hosszabb virágzási periódus alakítható ki.

Virágszín: Kék, lila, rózsaszín, fehér (fajtától függően).

Virágzási idő: Június–szeptember.

Magasság: 2–4 m magas, támasztékon kúszó.

Igényei: Az iszalagok gondozásának aranyszabálya: „Feje a napon, lába árnyékban”. Napos vagy félárnyékos fekvést kedvel, de bőséges virágzáshoz a virágzó résznek legalább napi 6 óra napfényre van szüksége. A gyökérzónát védeni kell a közvetlen napsütéstől és a kiszáradástól. Ezt elérhetjük mulcsozással (kéreg, komposzt) vagy alacsonyabb növésű évelők, cserjék ültetésével a tövéhez. A talaj legyen jó vízelvezetésű, humuszos és enyhén lúgos (meszes), de sosem vizes. Rendszeres öntözést igényel, különösen virágzás idején. Fagytűrése fajtától függ, védett helyen megbízhatóbb a teleltetés.

Fenntartási munkái: Fő metszése kora tavasszal (február végén, március elején), rügyfakadáskor történjen. Ekkor távolítsuk el az elhalt, elfagyott, vékony hajtásokat, az erős, egészséges ágakat pedig körülbelül a felükre vagy kétharmadukra vágjuk vissza, egy erős rügy felett. Ez a metszés biztosítja az első, kora nyári virágpompát. Majd az első virágzás után az elnyílt virágfejeket vágjuk le (egy levélpár felett), hogy a növény energiát fordítson az új hajtások növesztésére, amelyek a nyár végi másodvirágzást adják. Ültetés utána klematiszok viszonylag lassan alkalmazkodnak, így a fiatal példányoknál az első években kerüljük a radikális visszametszést. A Phoma clematidina okozta klematisz hervadás időként a hajtások hirtelen elfeketedését és halálát okozhatja. Az ilyen beteg részeket minél hamarabb el kell távolítani és elégetni.

Felhasználása: Pergolák, lugasok, kerítések, falak és oszlopok beültetésére ideális. Nagyvirágú hibridek szoliterként is ültethetők, valamint kombinálhatók más virágzó kúszónövényekkel, hogy hosszú virágzási periódust biztosítsanak.