Cornus kousa 'Scarlet Fire'/'Rutpink' - Csillagsom C45

A Cornus kousa - csillagsom Kelet-Ázsia (Japán és Korea) hegyvidéki és dombvidéki lombos erdeiben, erdőszéleken él, jó vízáteresztésű, humuszban gazdag talajokon. A nemzetségnév a latin cornu (szarv) szóból ered, amely a somfélék rendkívül kemény fájára utal. A kousa fajnév japán eredetű elnevezés, amely magára a növényre utal. Az alapfaj A Cornus kousa jelentős kultúrtörténeti növény Japánban: díszfaként, terméséért és fájáért is nagy becsben tartották, motívumai megjelennek a hagyományos kertekben és fametszeteken.

A kereskedelmi nevén Scarlet Fire® és fajtanéven 'Rutpink' fajtát Dr. Thomas Molnar és munkatársa, John Capik fejlesztette ki a Rutgers Egyetemen (New Jersey, USA). A fajta hat évig tartó keresztezési folyamat eredménye. Ez a fajta a somnemesítési program áttörését jelenti, mivel ez az első sötétrózsaszín virágú Cornus kousa a piacon. Erőteljes, de lassú növekedésű, felfelé törő, majd széles, kúp alakú habitusú kisfa, amely 10 év alatt érheti el a 6-8 méteres magasságot és szélességet.  Levelei sötétzöldek, finoman erezettek, kihajtás után lilás árnyalatúak lehetnek. Ősszel látványos skarlátvörös vagy narancsvörös árnyalatokra színeződnek.  A növény valódi virágai jelentéktelenek, a díszértéket a négy nagyméretű, hegyes, sziromszerű fellevél adja, mely mélyrózsaszín vagy fukszia színűek és a virágok 6-8 hétig is a fán maradnak. Átmérőjük akár 10-12 cm is lehet. Virágzása elegáns, hosszan tartó és kifejezetten feltűnő. Nyár végére fejlődnek ki ehető (de ízében jellegtelen, málna- vagy szamócaszerű), gömbölyű, pirosas termései, amelyek egzotikus megjelenésűek.

Virágszín: Mélyrózsaszín/fukszia (fellevelek).

Virágzási idő: Május vége–június.

Magasság: 6–8 m magas, 4–6 m széles.

Igényei: Napos vagy félárnyékos fekvést kedvel, a tűző napot fiatal korban kevésbé viseli. A humuszban gazdag, enyhén savanyú vagy semleges, jó vízáteresztésű talajokon fejlődik a legszebben.Nem tolerálja a lúgos (meszes) talajokat, amelyek a levelek sárgulását (klorózist) okozhatják Mérsékelt vízigényű, a pangó vizet nem tűri. Jó fagytűrésű.

Fenntartási munkái: Metszést csak ritkán igényel, elsősorban a sérült, száraz vagy keresztező ágak eltávolítására szorítkozzunk. Telepítés után rendszeres öntözést igényel, később csak tartós szárazság idején szükséges pótlás. Tavasszal komposzt vagy szerves trágya kijuttatása ajánlott, különösen gyengébb talajokon. Általában egészséges fajta, ritkán előfordulhat levélfoltosság vagy lisztharmat, ezek többnyire nem okoznak súlyos problémát.

Felhasználása: Kiváló szoliter fa kertekbe, parkokba, reprezentatív előkertekbe. Virágzása, termése és őszi lombszíne miatt egész évben díszítő értékű.

Érdekességek a csillagsomról:

Kelet-Ázsiában (Japánban, Koreában és Kínában) évszázadok óta nagy tisztelet övezi. 

Szívós természete miatt az ellenálló képességet, a megújulást és az erőt jelképezi. Gyakran társítják a hosszú élettel és a szépséggel is. Japánban hagyományosan templomok és szentélyek mellé ültetik, mivel a béke és a spirituális megvilágosodás hordozójának tekintik. A nyár végén beérő tömeges, élénkpiros termése a népi kultúrában a bőség szimbóluma. 

Gyümölcse ehető, íze leginkább az őszibarack és a mangó keverékére emlékeztet. Bár a héja rágós és kesernyés, a pépéből hagyományosan lekvárt, zselét, szirupot és bort készítenek.

A keleti népi gyógyászatban a termést és a leveleket (főleg megszárított terméséből lassú főzéssel készített tea) széles körben alkalmazták: Úgy tartották, tisztítja a májat és erősíti a gyenge vesét. Kivonatait ízületi gyulladások és emésztési panaszok (hasmenés) kezelésére használták. Az energia szint növelésére és az immunrendszer erősítésére is szolgált alkoholos tinktúrája, melyet a kéregből és gallyakból nyertek ki.

Japánban és Koreában a friss, érett gyümölcsöket gyakran áztatták alkoholba (rizsborba). Ez a kivonási forma segítette a hatóanyagok hosszú távú megőrzését. Napi egy kis pohárral fogyasztottak belőle az általános gyengeség és a fizikai kimerültség ellen.

Rendkívül kemény és szívós fájából (amelyre latin neve, a Cornus – szarv – is utal) régen szerszámnyeleket és mezőgazdasági eszközöket készítettek.