Cotoneaster salicifolius 'Herbstfeuer' - Fűzlevelű madárbirs K2L 40/60

A Cotoneaster salicifolius Dél-Kína hegyvidékein és a Himalájában őshonos, ahol ligetes erdők és hegyoldalak növénye.
A salicifolius név a latin “salix” (fűz) és „folius” (levél) szavakból áll.

A ‘Herbstfeuer’ fajtát a 1930-as években Németországban nemesítették. Egy alacsony, talajra simuló, oldalirányban terjedő örökzöld cserje, amely 30–60 cm magasságot és akár 2–3 m szélességet is elérhet. A sűrűn bokrosodó ágakon hosszúkás, bőrszerű, sötétzöld levelek találhatók, amelyek ősszel enyhén pirosas árnyalatot kapnak. Május–júniusban fehér, kis virágok jelennek meg, melyből őszre fényes, élénpiros almácska termések fejlődnek – ezek akár tél végéig a növényen maradnak. A madarak kedvelt téli tápláléka. Végmagassága 0,3–0,6 m, szélessége 1,5–3 m.

Igényei: Teljes nap vagy félárnyék ideális számára. Talajjal szemben nem igényes, de különösen kedveli a laza, könnyen felmelegedő, jó vízáteresztésű és tápanyagdús közeget, és elviseli a savas kémhatást is. Szárazságtűrő, de tartós aszályban időnként öntözni szükséges.  Jól bírja a szárazságot, a városi klímát és a téli síkosságmentesítésre használt különféle anyagokat is.

Fenntartási munkái: Gondozása egyszerű: évente vagy igény szerint ritkító metszés tavasszal, valamint az elöregedett ágak visszavágása elegendő. Sekélyen gyökeresedik, ezért talajlazítást ne végezzünk körülötte. Károsíthatják a levéltetvek és takácsatkák, ritkán tűzelhalás fordul elő.

Felhasználása: Kiváló talajtakaró, rézsűk megkötésére is tökéletes választás. Sziklakertbe, kőfalakba is ültethető. Edényes összeültetésekben is jól mutat. Különösen ünnepi hangulatot ad kertnek ősszel és télen. Alkalmas bonszai növénynek is.