Cryptomeria japonica 'Globosa Nana' - Gömb japánciprus/szugifenyő 1/2 Standard C15

A szugifenyő (japánciprus) kizárólag Japán három szigetén – Honsú, Sikoku és Jakusima – honos, ahol természetes állományai elsősorban a hegyvidéki, csapadékos területeken találhatók. Párás, kiegyenlített klímájú vidékeken él, mélyrétegű, jó vízellátottságú talajokon. Japánban évszázadok óta fontos erdészeti és kultikus jelentőségű fafaj, gyakran templomok környezetében is ültetik. A Cryptomeria név görög eredetű; a „kryptos” jelentése rejtett, a „meros” jelentése rész, amely a tobozpikkelyek szerkezetére utal. A „japonica” fajnév Japánra, a növény származási helyére utal. A fajt eredetileg Carl Linnaeus 1781 -ben Cupressus japonica néven írta le Carl Peter Thunberg által gyűjtött példányok alapján, majd David Don 1824-ben átsorolta a Cryptomeria nemzetségbe. A japánok egyik szent növénye. A legenda szerint Tokugava Lejaszu sógun halála után hatalmas tömegek járultak sírjához, hogy kövekkel és lámpásokkal díszítsék sírhelyét. Egy szegény ember, akinek még lámpásra sem telt, azzal fejezte ki a halott sógun iránti tiszteletét, hogy fákat ültetett a sírhoz vezető út mentén: hadd védje árnyékuk a jövő zarándokait a tűző naptól. Ezekből a japánciprusokból mára Japán egyik legszebb fasora lett: a 60–70 méter magas fák törzsének kerülete mintegy 8 méter.

A 'Globosa Nana' fajta egy természetes úton kialakult magonc-szelekció vagy rügymutáció eredménye Japánban szelektálták, ahol eredetileg 'Mitama' vagy 'Mitama-sugi' néven ismerték és gondozták a kertészek már évszázadokkal ezelőtt. Európába a 19. század végén vagy a 20. század elején került át. Hivatalos, a nyugati világ számára is érvényes leírását és mai nevét 1923-ban kapta meg, amikor Murray Hornibrook ír botanikus és törpefenyő-szakértő bemutatta és elnevezte a Törpe és lassú növekedésű fenyők című szakkönyvében. Lassan növő, örökzöld fenyő féle. Nagyon szabályosan elágazó növény, rövid gallyakkal, amelyek csúcsainál erősen elágaznak, a csúcsok íveltek. Fiatalon szabályos gömb alakú, idős korára több, egymásba olvadó gömbbé alakul. A tűlevelek 5-8 mm hosszúak, sárgászöldek. Télen a lombozat enyhe lilás árnyálatúvá válik. Végmagassága 1-1,5 m.

Igényei: Savanyú kémhatású, jó vízelvezetésű, középkötött talajba ültessük. Meszes talajon a levelei sárgulhatnak (klorózis). A párás környezetet kedveli. Védett fekvésbe és félárnyékba ültessük.

Fenntartási munkái: Metszést nem szereti, csak szükség esetén nyírjuk. Párás, nedves környezetet igényel. Talaját tartsuk egyenletesen nyirkosan; a szárazságot és a pangó vizet egyaránt rosszul viseli. A nyári aszályban meghálálja a lombkorona esti permetezését (párásítását). A tűző, száraz nyári naptól és a száraz téli szelektől érdemes óvni, mert a lombja megéghet.

Felhasználása: Sziklakertek, japán hangulatú kertek, előkertek és kisebb díszkertek kiváló növénye. Alkalmas dézsás nevelésre is. Finom textúrájú lombja jól társítható törpe lombhullatókkal és más alacsony örökzöldekkel. Törzsre nevelt változata minimalista kertstílusba illeszthető, de bejáratok mellé kaspós növényként tartva is kivló választás.