Leírás és Paraméterek
A szugifenyő (japánciprus) kizárólag Japán három szigetén – Honsú, Sikoku és Jakusima – honos. A japánok egyik szent növénye. A legenda szerint Tokugava Lejaszu sógun halála után hatalmas tömegek járultak sírjához, hogy kövekkel és lámpásokkal díszítsék sírhelyét. Egy szegény ember, akinek még lámpásra sem telt, azzal fejezte ki a halott sógun iránti tiszteletét, hogy fákat ültetett a sírhoz vezető út mentén: hadd védje árnyékuk a jövő zarándokait a tűző naptól. Ezekből a japánciprusokból mára Japán egyik legszebb fasora lett: a 60–70 méter magas fák törzsének kerülete mintegy 8 méter.
A „Globosa Nana” nevet Hollandiában 1923-ban kapta. Lassan növő, örökzöld fenyő féle. Nagyon szabályosan elágazó növény, rövid gallyakkal, amelyek csúcsainál erősen elágaznak, a csúcsok íveltek. Fiatalon szabályos gömb alakú, idős korára több, egymásba olvadó gömbbé alakul. A tűlevelek 5-8 mm hosszúak, sárgászöldek. Télen a lombozat enyhe lilás árnyálatúvá válik. Végmagassága 1-1,5 m.
Igényei: Savanyú kémhatású, jó vízelvezetésű, középkötött talajba ültessük. A párásabb kerteket kedveli. Védett fekvésbe és félárnyékba ültessük.
Fenntartási munkái: Metszést nem szereti, csak szükség esetén nyírjuk.
Felhasználása: Japán kertek elmaradhatatlan növénye, de bármilyen félárnyékos kertrészletben alkalmazható. A kertészetekben törzsre nevelve is elérhető.