Cupressus macrocarpa 'Goldcrest' K2

A Cupressus macrocarpa - Monterey ciprus Kalifornia középső partvidékének sziklás területeiről származik, különösen a Monterey-öböl környékéről. Természetes élőhelyén a sós tengeri szelekhez és a ködös klímához alkalmazkodott, ahol gyakran szélformálta, festői alakot ölt. Vadon ma már csak kis, maradvány populációkban fordul elő, de világszerte elterjedt park- és dísznövény. A latin nemzetségnév, Cupressus az ókori görög „kyparissos” szóból ered, amely a ciprus szakrális és halhatatlanságot szimbolizáló szerepére utal a mediterrán térségben. A fajnév, macrocarpa „nagy termést” jelent, a viszonylag nagyméretű tobozokra utalva. A fajt eredetileg George Gordon írta le 1849-ben Cupressus macrocarpa néven, Theodor Hartweg által gyűjtött példányok alapján. A fajt 2009-ben a Hesperocyparis nemzetségbe sorolták át, miután molekuláris filogenetikai elemzések segítségével elkülönítették a nyugati félteke ciprusait az eurázsiai Cupressus-októl. A ciprusok a történelem során az örökkévalóság, a szilárdság és a tisztaság jelképei voltak; temetőkben, kertekben és szakrális terekben gyakran ültették őket. A lombban található illóolaj friss citrusos illatot áraszt, amelynek nyugtató, légúttisztító hatást tulajdonítanak. Az illóanyagokat a fitoterápiában korlátozottan alkalmazták.

A Monterey ciprus gyökérzete erőteljes, mélyrehatoló, jól rögzíti a talajban. Szára karcsú, felnyurguló, sűrűn álló oldalágakkal, melyek kúpos, oszlopos koronát alkotnak. Lombja pikkelylevelű, sűrűn záródó, élénk zöld színűek. Egyik különlegessége erőteljes citromos illata, amely a levelekben és hajtásokban található illóolajoknak köszönhető. Ezek főként monoterpéneket (limonén, α-pinén, terpinen) tartalmaznak. Ez a citromos aroma erőteljesebb, mint a faj alapváltozatánál, és a kertben vagy akár cserepes formában tartva is érezhető, ha a lombot megdörzsölik. A tobozok kicsik, gömbölydedek, kezdetben zöldek, éréskor barnásszürkék. Kifejlett korában 8–12 métert is elérhet, de Magyarországon többnyire kisebb termetű marad.

Igényei: napos fekvést és védett, enyhébb mikroklímát kedvel. Talajban nem válogatós, de a jó vízáteresztő, középkötött talaj a legkedvezőbb számára. A szárazságot viszonylag jól viseli, de a tartós pangó vizet nem tűri. Magyarországon csak korlátozottan télálló. A hidegebb teleken -10 °C alatt károsodhat, -15 °C körül rendszerint visszafagy. Ezért védett fekvésbe ültessük, a tövének takarásról és a fiatal növények téliesítéséről gondoskodjunk. Dézsás tartás esetén télen fagymentes, világos helyen teleltessük.

Fenntartási munkái: fiatal korban rendszeres öntözést igényel a gyökeresedéshez, később szárazságtűrőbbé válik. Tavasszal érdemes tápanyag-utánpótlást biztosítani, például örökzöldeknek való műtrágyával. A formázó metszést korán tavasszal vagy nyár elején célszerű elvégezni, mert az idős fás részekből nehezen hajt ki újra.

Felhasználása: kiváló szoliter növény, sárgás lombszíne különleges kontrasztot ad a kertben. Sövényként is nevelhető, de inkább díszértéke miatt ültetik kiemelt helyekre. Dézsás nevelésre is alkalmas, ahol teraszokon, bejáratoknál hangsúlyos díszt adhat.