Cupressus macrocarpa 'Goldcrest' - Monterey ciprus - CS14

A Cupressus macrocarpa - Monterey ciprus Kalifornia középső partvidékének sziklás területeiről származik, különösen a Monterey-öböl környékéről. Természetes élőhelyén a sós tengeri szelekhez és a ködös klímához alkalmazkodott, ahol gyakran szélformálta, festői alakot ölt. Vadon ma már csak kis, maradvány populációkban fordul elő, de világszerte elterjedt park- és dísznövény. A latin nemzetségnév, Cupressus az ókori görög „kyparissos” szóból ered, amely a ciprus szakrális és halhatatlanságot szimbolizáló szerepére utal a mediterrán térségben. A fajnév, macrocarpa „nagy termést” jelent, a viszonylag nagyméretű tobozokra utalva. A fajt eredetileg George Gordon írta le 1849-ben Cupressus macrocarpa néven, Theodor Hartweg által gyűjtött példányok alapján. A fajt 2009-ben a Hesperocyparis nemzetségbe sorolták át, miután molekuláris filogenetikai elemzések segítségével elkülönítették a nyugati félteke ciprusait az eurázsiai Cupressus-októl. A ciprusok a történelem során az örökkévalóság, a szilárdság és a tisztaság jelképei voltak; temetőkben, kertekben és szakrális terekben gyakran ültették őket. A lombban található illóolaj friss citrusos illatot áraszt, amelynek nyugtató, légúttisztító hatást tulajdonítanak. Az illóanyagokat a fitoterápiában korlátozottan alkalmazták.

A ’Goldcrest’ fajta a 20. század második felében vált ismertté, a modern díszkertekben a fény és a frissesség jelképe, melyet gyakran ültetnek mediterrán hangulatú kertekbe vagy modern városi környezetbe. A növény gyökérzete erőteljes, mélyrehatoló, jól rögzíti a talajban. Szára karcsú, felnyurguló, sűrűn álló oldalágakkal, melyek kúpos, oszlopos koronát alkotnak. Lombja pikkelylevelű, sűrűn záródó, fiatal hajtásai élénk citromsárgák, később is megőrzik aranyló színüket, különösen napos fekvésben. egyik különlegessége erőteljes citromos illata, amely a levelekben és hajtásokban található illóolajoknak köszönhető. Ezek főként monoterpéneket (limonén, α-pinén, terpinen) tartalmaznak. Ez a citromos aroma erőteljesebb, mint a faj alapváltozatánál, és a kertben vagy akár cserepes formában tartva is érezhető, ha a lombot megdörzsölik. A tobozok kicsik, gömbölydedek, kezdetben zöldek, éréskor barnásszürkék. Kifejlett korában 8–12 métert is elérhet, de Magyarországon többnyire kisebb termetű marad.

Igényei: napos fekvést és védett, enyhébb mikroklímát kedvel. Talajban nem válogatós, de a jó vízáteresztő, középkötött talaj a legkedvezőbb számára. A szárazságot viszonylag jól viseli, de a tartós pangó vizet nem tűri. Magyarországon csak korlátozottan télálló. A hidegebb teleken -10 °C alatt károsodhat, -15 °C körül rendszerint visszafagy. Ezért védett fekvésbe ültessük, a tövének takarásról és a fiatal növények téliesítéséről gondoskodjunk. Dézsás tartás esetén télen fagymentes, világos helyen teleltessük.

Fenntartási munkái: fiatal korban rendszeres öntözést igényel a gyökeresedéshez, később szárazságtűrőbbé válik. Tavasszal érdemes tápanyag-utánpótlást biztosítani, például örökzöldeknek való műtrágyával. A formázó metszést korán tavasszal vagy nyár elején célszerű elvégezni, mert az idős fás részekből nehezen hajt ki újra.

Felhasználása: kiváló szoliter növény, sárgás lombszíne különleges kontrasztot ad a kertben. Sövényként is nevelhető, de inkább díszértéke miatt ültetik kiemelt helyekre. Dézsás nevelésre is alkalmas, ahol teraszokon, bejáratoknál hangsúlyos díszt adhat.