Delphinium szarkaláb Cs9

A szarkaláb fajok főleg az északi féltekén, a mérsékelt égövben terjedtek el, egyrészt a szárazabb területeken (a magasabb, terebélyesedő fajok), illetve a magashegységekben (a kisebb termetűek). Lágyszárú évelő. Száruk felálló, vékony, gyakran terebélyesen elágazik. Levelük tenyeresen osztott, fürtvirágzatuk tömött, végső virág nélküli, színes, a hátsó részükön sarkantyú van. A mézfejtő a sarkantyúba nyúlik. (A mézfejtők vagy nektáriumok a növények megporzó rovarokat csalogató, édes nedvet (nektárt) kiválasztó mirigyei. A szarkalábnál a szirmok tövénél kialakuló különleges bőrszövetek, az ún. illatepidermiszek, melyek a sziromlevelek alapi részén, szabad szemmel is láthatók.) 1–3 vagy 5 magházuk tüszővé fejlődik. Számos fajuk igen kedvelt dísznövény, mások gyógynövények.

Virágszíne: fajtára jellemző, lehet kék, fehér, lila, rózsaszín.

Virágzása: június - augusztus

Magassága: 70-120 cm

Igényei: Napos vagy félárnyékos, széltől védett helyet, humuszos, jó vízáteresztő, rendszeres vízellátású, tápdús kerti talajt kíván. 

Fenntartási munkái: Ha elvirágzás után tápoldattal öntözzük, szeptemberi mások virágzásra is számíthatunk. Tavasszal az elszáradt növényi részeket távolítsuk el. Hosszú virágzati szára és nagy mennyiségű virágzata miatt a szár a szél hatására eldőlhet, ezért érdemes karózni.

Felhasználása: Évelőágyba háttérnövényként vagy szoliterként ültethetjük. Nagyon jó vágóvirág.