Deutzia scabra - Érdeslevelű gyöngyvirágcserje K2 20-40

Az Deutzia scabra - érdeslevelű gyöngyvirágcserje Japánban őshonos, ahol a középső és déli területein, különösen Honsú, Sikoku és Kjusu szigetein őshonos. Elsősorban ezeknek a szigeteknek változatos mérsékelt égövi körülmények között él, beleértve a nedves erdőket, erdőszéleket, sziklás lejtőket és a hűvös, bokros területeket. Természetes élőhelyeire jellemző a jó vízelvezetésű, homokos, kavicsos vagy humuszban gazdag, semleges vagy enyhén savas kémhatású talaj. Abszolút nem tolerálja a túlzottan nedves, meszes közeget. A nemzetség nevét Carl Peter Thunberg alkotta meg 1781-ben, amit Johan van der Deutz (1743–1788) előtti tiszteletére adta, aki egy amszterdami botanikai mecénás és a korai botanikai felfedezések támogatója volt. A scabra fajnév latin jelentése „érdes” – utalva a levelek tapintására.

A ‘Codsall Pink’ fajtát  Harry F. Banks a saját kertjében fedezte fel egy magoncként Codsall-ban (Staffordshire, Anglia). A növényt Mr. Banks a 'Candidissima' (fehér, telt virágú) és a 'Flore Pleno' (szintén telt virágú, rózsaszín árnyalatú) fajták közelében találta, valószínűleg e kettő természetes keresztezéséből vagy magoncként fejlődött ki. A fajtát 1950 körül vezették be a kereskedelmi forgalomba. Erőteljes növekedésű, sűrű ágrendszerű, felálló, majd kecsesen ívesen széthajló lombhullató cserje. Levelei a rövid hajtásokon 5-10 cm, a hosszúhajtásokon 10-15 cm hosszúak, tojásdad vagy széles lándzsás alakúak, fénytelen, sötét zöld színűek, enyhén szőrös, durva tapintásúak, ami a növény egyik jellegzetessége. Ősszel a lombozat enyhe vöröses vagy lilás árnyalatot vehet fel, mielőtt lehullana. Virágai illatosak, telt, kívül élénk mályva színű, belül fehér, felálló bugákban nyílnak. Termése jelentéktelen felnyíló tok.

Virágszín: Rózsaszín–fehér 

Virágzási idő: Június–július

Magasság: 2–3 m magas és széles

Igényei: Normál kerti talajba, napos vagy félárnyékos helyre való. Talaj iránt nem túl igényes, jól fejlődik jó vízelvezetésű, középkötött vagy laza talajokon. A szárazságot jól tűri, de a fiatal növényeket, különös nyáron, rendszeresen öntözzük. Kifejezetten jól tűri a városi körülményeket is.

Fenntartási munkái: Az elnyílt virágos hajtásokat vágjuk vissza, és évente távolítsuk el az idős, fás ágak egyötödét tőből (ifjítás), hogy a bokor alulról is dús maradjon és ne kopaszodjon fel. Ritkán okoz gondot nála bármilyen kártevő és kórokozó.

Felhasználása: Dúsan virágzó cserje, ezért szoliternek, de akár csoportban ültetett vagy sövényként használt cserjének egyaránt alkalmas. Erősen illatos, látványos virágzata miatt különösen értékes díszítő elem. Illik elegáns, angolos kertstílusba, mediterrán, természetközeli kertbe, parkba egyaránt. Méheket és pillangókat is vonzza.