Dianthus gratianopolitanus ‘Whatfield Magenta’ – pünkösdi szegfű CS9

A Dianthus nemzetség görög eredetű, jelentése: dios - isteni, antos - virág. A gratianapolitanus fajnév a francia Grenoble városának római-kori neve. A pünkösdi szegfű hazánkban is őshonos. Tágabb elterjedése Nyugat- és Közép-Európa (Angliától Ukrajnáig). Szimbolikája: A szegfű már az ókorban is népszerű volt, a Római Birodalomban Jupiter virágát tisztelték benne. Az európai középkorban az állhatatos szerelem, a házasság jelképeként szerepelt; Rembrandt egy híres képe is ekképpen ábrázolja. Manapság gyakran ajándékozzák anyák napján, esküvőkön, évzárókon és természetesen a szerelmesek. Latin eredetű angol neve - carnation - egyben a csodálatra, szerelemre, hálára is utal. Spanyolország nemzeti virága, a Baleár-szigeteken az autonóm tartomány jelképe. Portugáliában az 1974-es vértelen hatalomátvétel névadójává vált (Szegfűs forradalom).

Kora nyára nyíló virágai illatosak és teljesen elborítják a növényt. A virágszirmok rojtos szélűek, a virágok egyszerűek, általában 2-3 cm átmérőjűek. Virágaik vonzzák a méheket és pillangókat. Levelei fűszerűek, ezüstszürke színűek.

Virágszíne: rózsaszín

Virágzása: május-június

Magassága: 5-15 cm

Igényei: Talaját tartsuk állandóan nyirkosan, de a túlöntözés és a rossz vízelvezetésű talaj a tő rothadását okozza. A téli nedves körülmények végzetesek lehetnek számára. Teljesen napos, jó vízáteresztő képességű, meszes vagy semleges, humuszos, tápanyagban gazdag talajba ültessük.

Fenntartási munkái: Az elnyílott virágok eltávolításával a virágzási időt meghosszabbíthatjuk. Tavasszal az elfagyott, elszáradt részeket távolítsuk el.

Felhasználása: Sziklakertbe, kőfalak repedéseibe ültethetjük és szegélynövényként alkalmazhatjuk. Jól használható kis területen talajtakaróként valamint sírok beültetésénél is.