Erica carnea - Alpesi hanga Cs17

Az Erica carnea, vagyis a pirosló hanga, Közép- és Dél-Európa hegyvidékeiről származik. Elsősorban az Alpok és a Kárpátok napsütötte, savanyú talajú lejtőin él vadon, ahol a zord telekhez és a hóborította környezethez alkalmazkodott. Az Erica nemzetségnév a görög „ereíkē” szóból származik, amely a hanga növényekre utal. A carnea fajnév a latin „carneus” (hús színű) szóból ered, a virágok színére utalva. Erdélyben az öreg hanga tövekből pipát készítettek. A fajt Carl Linnaeus írta le a 18. században. Az alapfaj közeli rokonait, különösen a csarabot (Calluna vulgaris), a népi gyógyászat vizelethajtó, vesetisztító és gyulladáscsökkentő szerként használja. 

A Erica carnea alacsony, bokros növekedésű, sűrűn elágazó örökzöld cserje. Gyökérzete sekély, de sűrű hálózatot képez, amely jól tartja a talajban. Hajtásai vékonyak, fásodók, amelyeket tűszerű, apró, sötétzöld levelek borítanak. Virágai a hajtások teljes hosszán, nagy tömegben nyílnak, így a növény tél végén és kora tavasszal szinte teljesen virágba borul. Termése apró toktermés.

Virágszín: Rózsaszín

Virágzási idő: Január - április

Magasság: 20–30 cm

Igényei: Napos vagy félárnyékos fekvést, savanyú, jó vízáteresztő talajt kedvel. Szárazságtűrő, de a pangó vizet nem viseli. Jó télálló, a hótakaró alól is virágzik.

Fenntartási munkái: Virágzás után érdemes visszavágni az elnyílt virágokat és a hajtásvégeket, hogy tömött, bokros maradjon. Gondozási igénye alacsony. Száraz időszakokban érdemes öntözni. Tápanyag-utánpótlásra savanyú talajt kedvelő növényeknek való tápoldat javasolt.

Felhasználása: Talajtakaróként, sziklakertekben, sírok beültetésére és edényes növényként is kiváló. Tél végén és kora tavasszal színpompás foltokat képez a kertben, más hanga- vagy rododendronfajtákkal kombinálva különösen mutatós.