Eucalyptus gunnii - Eukaliptusz 40/60

A Eucalyptus gunnii - havasi eukaliptusz az Ausztráliához tartozó Tasmánia szigetének magasabban fekvő, hűvös-óceáni klímájú erdőségeiből származik. Természetes élőhelyén gyakran köderdőkben, nedves, tápanyagban közepesen gazdag talajokon fordul elő, ahol magassága meghaladja akár a 30 m-t is. Tudományos neve a görög eu (jó) és kalyptos (befedett) szavakból ered, amely a virág rügypikkelyeit fedő kupacsra utal. A fajt William Jackson Hooker írta le 1844-ben. A levelekből kinyert illóolajat világszerte használják légúti betegségek, reuma és migrén kezelésére, fertőtlenítő hatása miatt. A fa nedvét, a "cidert", Tasmania őslakosai (Aboriginal people) fermentált italként fogyasztották, innen származik a növény angol neve (cider gum) Európába a 19. század második felében került, amikor a gyors növekedésű eukaliptuszok iránt jelentősen megnőtt az érdeklődés. Dísznövényként és parkfaként hamar elterjedt a mediterrán, majd a mérsékelten hűvösebb európai kertekben is.

A Eucalyptus gunnii gyors növekedésű, fiatal korban bokros, később magas fává fejlődő örökzöld növény. A fiatal növények jellegzetes, kerek vagy szív alakú, hamvas, ezüstös-kék színű leveleket hoznak, amelyek rendkívül népszerűek a virágkötészetben. Ahogy a fa érik, a levelek megnyúlnak, lándzsa alakúvá válnak és zöldebb árnyalatúak lesznek. Levelei összetörve erős, jellegzetes eukaliptusz illatot árasztanak. Szára fiatalon zöldes, később sima, szürkésfehér kéreggel borított, amely időnként lehámlik és alatta krém, rózsaszín, barna, zöld vagy szürke foltokat, mintázatokat fedve fel. Nyáron (általában júliusban vagy augusztusban) apró, fehér vagy krémszínű, csomókban nyíló virágokat hoz, amelyek vonzzák a méheket és más beporzókat. Termése apró toktermés, amely a magokat érlelés után felszabadítja.

Virágszín: fehér

Virágzási idő: nyár eleje–nyár közepe

Magasság: kifejlett korban 10–20 m, szélessége 6–10 m (edényben nevelve jóval kisebb)

Igényei: Napfénykedvelő növény, amely világos, meleg helyen fejlődik a legszebben. Talajban az enyhén savanyú vagy semleges, jó vízáteresztő közeget kedveli. Vízigénye közepes, fiatal korban rendszeres öntözést igényel. A pangóvizet abszolút nem túri. Ez az egyik leginkább fagytűrő eukaliptuszfajta, kifejlett korában a -14°C körüli fagyokat is elviseli, rövid ideig akár a -18°C-ot is. A fiatal növényeket azonban érdemes takarással védeni a keményebb fagyok idején. Hazánkban (amely a 6b-8 USDA zónáknak felel meg a legtöbb helyen) általában jól áttelel. Ennek ellenére érdemes védett, a téli hideg szelektől mentes helyre ültetni. Edényben tartva teleltetése hűvös, világos helyen ajánlott.

Fenntartási munkái: A kívánt mérettől és formától függően metszhető. A bokros forma érdekében kora tavasszal (március-áprilisban) rendszeresen tőből vagy alacsony vázig visszavágható. Öntözése nyáron rendszeres legyen, de ne álljon vízben. Tápanyag-utánpótlásra tavasztól nyár végéig kiegyensúlyozott, lombos dísznövényeknek való táp ajánlott. Edényes nevelésnél évente friss földet igényel. Télen fagyvédelemről vagy fedett teleltetésről gondoskodni kell.

Felhasználása: Dísznövényként modern kertek látványos szoliter fája, jellegzetes kékesszürke lombozata miatt kedvelt. Edényben is nevelhető teraszokon vagy télikertekben. Vágott lombozata virágkötők kedvelt alapanyaga.