Euonymus japonicus 15 cm– Japán kecskerágó

Az Euonymus japonicus - japán kecskerágó, hazája Kelet-Ázsia, pontosabban Japán, Korea és Kína. Természetes élőhelyén a tengerparti régiókban, alacsonyan fekvő erdőkben, cserjésekben, sziklás partokon és a zavart, nyitott területeken található meg 1500 méter tengerszint feletti magasságig. A természetben a teljes napfénytől a félárnyékig, sőt a sűrűbb erdők aljnövényzeteként a nehéz árnyékig is előfordul, bár a naposabb körülményeket kedveli. A név a következő két ógörög szóból tevődik össze: eu- (εὖ): jelentése „jó” vagy „szerencsés” és onoma (ὄνομα): jelentése „név”. Összeolvasva az euōnumos (εὐώνυμος) jelentése „jó nevű”, „dicsőséges”.  Az elnevezés háttere: Bár a jelentése pozitív, a botanikusok és az ókori források szerint az elnevezést valójában ironikusan használták. Ennek több oka is van: A növény szinte minden része – különösen a termése – mérgező, és az ókorban úgy tartották, hogy a legelő állatokra nézve végzetes lehet. A „jó névvel” való felruházás egyfajta eufemizmus volt: azért adtak neki hízelgő nevet, hogy elkerüljék a növény által okozott balszerencsét vagy bajt. A másik ok egy mitológiai kapcsolat: A görög mitológiában Euonyme Gaia és Uranosz fia volt, aki egy attikai körzetet (Euonymeia) névadója lett. A magyar kecskerágó név szintén a növény és az állatok kapcsolatára utal, hogy a kecskék – a növény mérgező volta ellenére – előszeretettel rágcsálják a hajtásait. A faj nevét először Carl Peter Thunberg svéd botanikus írta le hivatalosan 1780-ban.

sűrű, felálló, kerekded habitusú, örökzöld cserje A szárak fiatalon zöldek és négyszögletes keresztmetszetűek, idővel lekerekednek és parafaszerű textúrát képeznek; simák és szárazon gyakran ráncosak. A levelek átellenes állásúak , egyszerűek, bőrneműek, alakjuk a tojásdadtól az ellipszis alakúig terjedhet. Fényes, sötétzöld színűek, finoman fogazott levélszélűek. A virágok kicsik és nem feltűnőek, négy zöldesfehér szirommal; késő tavasszal jelennek meg. A beporzást követően a termés fejlődése kora nyáron kezdődik, zöld, négy rekeszes tokok képződnek, amelyek nyár végére vagy kora őszre vöröses árnyalatúvá válnak. Melyek ősszel felnyílnak, egy-három élénk narancssárga színű magot fednek fel. 

Virágszín: Zöldesfehér - nem feltűnő

Virágzási idő: Június - július

Magasság: 2-5 m

Igényei: Napos vagy félárnyékos helyet kedvel. Talaj iránt kevéssé igényes, de a jó vízáteresztő, humuszos közeget részesíti előnyben. A meszes talajokat is jól tolerálja. Vízigénye mérsékelt. A begyökeresedés után jól tűri a szárazabb időszakokat is. Túl vizes vagy akár pangóvizes talajban gyökerei elrohadnak. 

Fenntartási munkái: Metszést jól bírja, ezért nagyon jól alakítható. Évente egyszer-kétszer (tavasszal és nyár végén) érdemes formára nyírni. Tavasszal ajánlott szerves anyagban gazdag tápanyagot kijuttatni. Száraz időszakban rendszeres, de mérsékelt öntözés szükséges. 

Felhasználása: Kiválóan alkalmas nyírott sövénynek vagy szoliternek. A kertészetekben törzses gömb koronájú kis fácskaként is elérhető külömböző törzsmagasságban.