Euonymus japonicus 'Benkomasaki' – Japán kecskerágó bokor CS14 15-20

Az Euonymus japonicus - japán kecskerágó, hazája Kelet-Ázsia, pontosabban Japán, Korea és Kína. Természetes élőhelyén a tengerparti régiókban, alacsonyan fekvő erdőkben, cserjésekben, sziklás partokon és a zavart, nyitott területeken található meg. A természetben a teljes napfénytől a félárnyékig, sőt a sűrűbb erdők aljnövényzeteként a nehéz árnyékig is előfordul, bár a naposabb körülményeket kedveli. A név a következő két ógörög szóból tevődik össze: eu- (εὖ): jelentése „jó” vagy „szerencsés” és onoma (ὄνομα): jelentése „név”. Összeolvasva az euōnumos (εὐώνυμος) jelentése „jó nevű”, „dicsőséges”.  Az elnevezés háttere: Bár a jelentése pozitív, a botanikusok és az ókori források szerint az elnevezést valójában ironikusan használták. Ennek több oka is van: A növény szinte minden része – különösen a termése – mérgező, és az ókorban úgy tartották, hogy a legelő állatokra nézve végzetes lehet. A „jó névvel” való felruházás egyfajta eufemizmus volt: azért adtak neki hízelgő nevet, hogy elkerüljék a növény által okozott balszerencsét vagy bajt. A másik ok egy mitológiai kapcsolat: A görög mitológiában Euonyme Gaia és Uranosz fia volt, aki egy attikai körzetet (Euonymeia) névadója lett. A magyar kecskerágó név szintén a növény és az állatok kapcsolatára utal, hogy a kecskék – a növény mérgező volta ellenére – előszeretettel rágcsálják a hajtásait. A faj nevét először Carl Peter Thunberg svéd botanikus írta le hivatalosan 1780-ban.

A ‘Benkomasaki’ változat japán eredetű szelekció, amelyet kimondottan keskeny, felfelé törő habitusa miatt válogattak ki a 20. század második felében. A 'Benkomasaki' név japán eredetű: a „Masaki” a japán kecskerágó helyi neve, míg a „Benko” előtag a növény különleges, oszlopos habitusára utal. Oszlopos növekedésű, keskeny habitusú, viszonylag lessan növő örökzöld cserje. Az ágai szorosan a törzs mellett, függőlegesen fejlődnek. Levelei kicsik, tojásdadok, sötétzöldek, fényesek, szinte pikkelyszerűen, nagyon sűrűn borítják az ágakat, így tömött lombozatot alkotnak. Szárai felfelé törők, sűrűn ágazók. Virágai aprók, zöldesfehérek, csekély díszértékkel. Nagyon lassú növekedésű.

Virágszín: Zöldesfehér - nem feltűnő

Virágzási idő: Június - július

Magasság: 1,5-2 méter magas és kb. 1 m széles

Igényei: Napos vagy félárnyékos helyet kedvel. Talaj iránt kevéssé igényes, de a jó vízáteresztő, humuszos közeget részesíti előnyben. Vízigénye mérsékelt. Túl vizes vagy akár pangóvizes talajban gyökerei elrohadnak. Fagytűrő, de a tél végi napégés ellen fiatal korban érdemes védeni. 

Fenntartási munkái: Metszést ritkán igényel, formáját többnyire magától tartja. Ha szükséges, a nyár elején finoman alakítható. Mivel a metszést nagyon jól bírja, így akár gömb formára is nyírható. Tavasszal ajánlott szerves anyagban gazdag tápanyagot kijuttatni. Száraz időszakban rendszeres, de mérsékelt öntözés szükséges. A fiatal töveket télen takarással lehet védeni a hideg, szeles fekvésekben.

Felhasználása: Kiváló keskeny sövények kialakítására, oszlopos szoliterként, előkertekben, modern kertekben vagy teraszok edényes növényeként. Alakja miatt ott is alkalmazható, ahol kevés a hely, de függőleges hangsúlyra van szükség.

A feltöltött képek a növények legjellemzőbb tulajdonságait, habitusát és/vagy kifejlett állapotát mutatják be, ezért nem minden esetben az adott példányról készült fotók láthatók.

Mivel a növények megjelenése és fejlettsége évszakonként változhat, mindig az aktuális időszaknak megfelelő állapotú növényt tudjuk küldeni!