Euonymus japonicus 'Bravo' - Japán kecskerágó fehértarka K2 20/30

Az Euonymus japonicus - japán kecskerágó, hazája Kelet-Ázsia, pontosabban Japán, Korea és Kína. Természetes élőhelyén a tengerparti régiókban, alacsonyan fekvő erdőkben, cserjésekben, sziklás partokon és a zavart, nyitott területeken található meg 1500 méter tengerszint feletti magasságig. A természetben a teljes napfénytől a félárnyékig, sőt a sűrűbb erdők aljnövényzeteként a nehéz árnyékig is előfordul, bár a naposabb körülményeket kedveli. A név a következő két ógörög szóból tevődik össze: eu- (εὖ): jelentése „jó” vagy „szerencsés” és onoma (ὄνομα): jelentése „név”. Összeolvasva az euōnumos (εὐώνυμος) jelentése „jó nevű”, „dicsőséges”.  Az elnevezés háttere: Bár a jelentése pozitív, a botanikusok és az ókori források szerint az elnevezést valójában ironikusan használták. Ennek több oka is van: A növény szinte minden része – különösen a termése – mérgező, és az ókorban úgy tartották, hogy a legelő állatokra nézve végzetes lehet. A „jó névvel” való felruházás egyfajta eufemizmus volt: azért adtak neki hízelgő nevet, hogy elkerüljék a növény által okozott balszerencsét vagy bajt. A másik ok egy mitológiai kapcsolat: A görög mitológiában Euonyme Gaia és Uranosz fia volt, aki egy attikai körzetet (Euonymeia) névadója lett. A magyar kecskerágó név szintén a növény és az állatok kapcsolatára utal, hogy a kecskék – a növény mérgező volta ellenére – előszeretettel rágcsálják a hajtásait. A faj nevét először Carl Peter Thunberg svéd botanikus írta le hivatalosan 1780-ban.

A ‘Bravo’ fajta nemesítése a belgiumi Arboretum Kalmthout-hoz és a De Belder családhoz (Robert és Jelena de Belder, 20. század egyik legjelentősebb európai növénynemesítő dinasztiája volt) köthető. A fajtát 1992 előtt vezették be a kertészeti forgalomba. A 'Bravo' nevet a kiemelkedő díszítőértéke és a tarkalevelű változatok közül kiemelkedő szívóssága miatt kapta. Sűrű ágrendszerű, felálló, bokros és közepes növekedésű, örökzöld cserje. Fiatal korában (az ültetést követő első 1-2 évben) lassabban indul meg, amíg a gyökérzete teljesen be nem áll. Ezután válik intenzívebbé a hajtásnövekedés. Levele fényes, elliptikus, a levelek közepe sötétzöld, a széle pedig széles, szabálytalan, krémes-fehér vagy halványsárga szegéllyel díszített. A többi tarka levelű kecskerágóhoz képest stabilabb a színvilága, és kevésbé hajlamos a "visszazöldülésre" (amikor a hajtások elveszítik a tarka mintázatot). Virágai jelentéktelenek, apró zöldes-fehérek. Termést ritkán hoz.

Virágszín: Zöldesfehér - nem feltűnő

Virágzási idő: Június - július

Magasság: 1,5-2 méter magas és 1-1,5 m széles

Igényei: Napos vagy félárnyékos helyet kedvel. A napos helyen a tarkázottsága intenzívebb lesz, de a tűző délutáni nap kissé meg is perzselheti a fehér részeket. Talaj iránt kevéssé igényes, de a jó vízáteresztő, humuszos közeget részesíti előnyben. A meszes talajokat is jól tolerálja. Vízigénye mérsékelt. A begyökeresedés után jól tűri a szárazabb időszakokat is. Túl vizes vagy akár pangóvizes talajban gyökerei elrohadnak. 

Fenntartási munkái: Metszést jól bírja, ezért nagyon jól alakítható. Évente egyszer-kétszer (tavasszal és nyár végén) érdemes formára nyírni. Tavasszal ajánlott szerves anyagban gazdag tápanyagot kijuttatni. Száraz időszakban rendszeres, de mérsékelt öntözés szükséges. 

Felhasználása: Kiválóan alkalmas nyírott sövénynek, szoliternek vagy bejáratok mellé, teraszra dézsás növénynek is.