Euonymus japonicus 'Marieke' - Japán kecskerágó K2 20+

Az Euonymus japonicus - japán kecskerágó, hazája Kelet-Ázsia, pontosabban Japán, Korea és Kína. Természetes élőhelyén a tengerparti régiókban, alacsonyan fekvő erdőkben, cserjésekben, sziklás partokon és a zavart, nyitott területeken található meg 1500 méter tengerszint feletti magasságig. A természetben a teljes napfénytől a félárnyékig, sőt a sűrűbb erdők aljnövényzeteként a nehéz árnyékig is előfordul, bár a naposabb körülményeket kedveli. A név a következő két ógörög szóból tevődik össze: eu- (εὖ): jelentése „jó” vagy „szerencsés” és onoma (ὄνομα): jelentése „név”. Összeolvasva az euōnumos (εὐώνυμος) jelentése „jó nevű”, „dicsőséges”.  Az elnevezés háttere: Bár a jelentése pozitív, a botanikusok és az ókori források szerint az elnevezést valójában ironikusan használták. Ennek több oka is van: A növény szinte minden része – különösen a termése – mérgező, és az ókorban úgy tartották, hogy a legelő állatokra nézve végzetes lehet. A „jó névvel” való felruházás egyfajta eufemizmus volt: azért adtak neki hízelgő nevet, hogy elkerüljék a növény által okozott balszerencsét vagy bajt. A másik ok egy mitológiai kapcsolat: A görög mitológiában Euonyme Gaia és Uranosz fia volt, aki egy attikai körzetet (Euonymeia) névadója lett. A magyar kecskerágó név szintén a növény és az állatok kapcsolatára utal, hogy a kecskék – a növény mérgező volta ellenére – előszeretettel rágcsálják a hajtásait. A faj nevét először Carl Peter Thunberg svéd botanikus írta le hivatalosan 1780-ban.

A ‘Marieke’ fajtát Németországban nemesítették a Morssink faiskolában. A fajtát 1986-ban hozták kereskedelmi forgalomba. Fényes, feltűnő sárga-zöld levelei miatt gyorsan kedvelt dísznövénnyé vált Európában. Középmagas, tömött ágrendszerű, örökzöld cserje. Levelei kicsik, oválisak, fényesek, alap színük sötétzöld, élénk sárga vagy krém sárga szegéllyel. Szárai jól elágazók, kompakt habitust alkotnak. A fiatal hajtások gyakran élénkebb sárga színűek. Virágai aprók, zöldesfehérek, kevés díszítő értékkel. Termése kisebb toktermés, amely éretten narancsvörös magköpenyt mutat.

Virágszín: Zöldesfehér

Virágzási idő: Május–június

Magasság: 0,8–1,2 méter magas, kompakt örökzöld cserje

Igényei: Napos vagy félárnyékos helyet kedvel. A tarka levélszínt napfényben adja legintenzívebben. Talaj tekintetében nem igényes, de a jó vízáteresztő, humuszos közeget részesíti előnyben. Vízigénye mérsékelt. Túl vizes vagy akár pangóvizes talajban gyökerei elrohadnak.  Fagytűrése jó, a hideg teleket többnyire jól bírja, de erős téli napfény esetén fiatal korban takarás ajánlott.

Fenntartási munkái: Ritkán igényel metszést, de jól viseli a formázást. A tarka hajtások fenntartása érdekében a teljesen zöld visszamutáló hajtásokat érdemes eltávolítani. Tavasszal mérsékelt tápanyagpótlás előnyös. Száraz időszakban rendszeres öntözést igényel.

Felhasználása: Előkerti ágyásokba, szegélynövényként, alacsony sövénynek és szoliterként egyaránt alkalmas. Edényben is jól nevelhető, így teraszokra és erkélyekre is ültethető. Egész évben színes lombozata miatt értékes dísznövény.

A feltöltött képek a növények legjellemzőbb tulajdonságait, habitusát és/vagy kifejlett állapotát mutatják be, ezért nem minden esetben az adott példányról készült fotók láthatók.

Mivel a növények megjelenése és fejlettsége évszakonként változhat, mindig az aktuális időszaknak megfelelő állapotú növényt tudjuk küldeni!