Euonymus - Kecskerágó CS13

Az Euonymus japonicus - japán kecskerágó, hazája Kelet-Ázsia, pontosabban Japán, Korea és Kína. Természetes élőhelyén a tengerparti régiókban, alacsonyan fekvő erdőkben, cserjésekben, sziklás partokon és a zavart, nyitott területeken található meg 1500 méter tengerszint feletti magasságig. A természetben a teljes napfénytől a félárnyékig, sőt a sűrűbb erdők aljnövényzeteként a nehéz árnyékig is előfordul, bár a naposabb körülményeket kedveli. A név a következő két ógörög szóból tevődik össze: eu- (εὖ): jelentése „jó” vagy „szerencsés” és onoma (ὄνομα): jelentése „név”. Összeolvasva az euōnumos (εὐώνυμος) jelentése „jó nevű”, „dicsőséges”.  Az elnevezés háttere: Bár a jelentése pozitív, a botanikusok és az ókori források szerint az elnevezést valójában ironikusan használták. Ennek több oka is van: A növény szinte minden része – különösen a termése – mérgező, és az ókorban úgy tartották, hogy a legelő állatokra nézve végzetes lehet. A „jó névvel” való felruházás egyfajta eufemizmus volt: azért adtak neki hízelgő nevet, hogy elkerüljék a növény által okozott balszerencsét vagy bajt. A másik ok egy mitológiai kapcsolat: A görög mitológiában Euonyme Gaia és Uranosz fia volt, aki egy attikai körzetet (Euonymeia) névadója lett. A magyar kecskerágó név szintén a növény és az állatok kapcsolatára utal, hogy a kecskék – a növény mérgező volta ellenére – előszeretettel rágcsálják a hajtásait. A faj nevét először Carl Peter Thunberg svéd botanikus írta le hivatalosan 1780-ban.

A japán kecskerágó fajtáit leginkább a növekedési formájuk alapján különböztetjük meg: Oszlopos fajták: Mereven felfelé törő, keskeny formák. Kiválóak szűk helyekre vagy modern kertek vertikális hangsúlyainak. (pl. 'Benkomasaki', 'White Spire', 'Green Spire'). Gömbölyded / Bokros fajták: Természetes módon kerekded formát öltenek, jól ágasodnak. (pl. 'Bravo', 'Marieke'). Törpe / Elterülő fajták: Alacsony maradnak, gyakran szegélynövénynek vagy sziklakertbe használják őket. (pl. 'Microphyllus', 'Argenteo'). Törzsre oltott formák: Sok fajtát (különösen a tarkákat) magas törzsre oltva, "minifa" alakban is árulnak. Lombozatuk bőrnemű, fényes, elliptikus levelek, szélek finoman csipkézettek. Az örökzöld lombozat színe szerint három fő irány létezik: Tiszta zöld: Mély, elegáns sötétzöld, fényes felülettel. (pl. 'Green Rocket'). Sárgatarka (Aurea): A levelek széle vagy közepe aranysárga. Napsütéses helyen a legélénkebbek. (pl. 'Aureus', 'Luna'). Fehértarka (Argentea): Krémes fehér vagy ezüstös szegély jellemzi őket. (pl. 'Bravo', 'Silver King'). Aprólevelűek (Microphyllus/Pulchellus): Törpe növekedésű, puszpángszerű fajták (pl. 'Argenteovariegatus'). Virág és termés: Virágai aprók, zöldesfehérek és nem feltűnőek. Ősszel hozhatja mutatós, rózsaszín-narancssárga tokterméseit, de a fajták ritkán vagy egyáltalán nem hoznak termést. Minden része enyhén, a termése kifejezetten mérgező!

Virágszín: Zöldesfehér - nem feltűnő

Virágzási idő: Június - július

Magasság: 0,5-2 m fajtától függően

Igényei: Napos vagy félárnyékos helyet kedvel. A napos helyen a tarkázottsága intenzívebb lesz, de a tűző délutáni nap kissé meg is perzselheti a fehér részeket. Talaj iránt kevéssé igényes, de a jó vízáteresztő, humuszos közeget részesíti előnyben. A meszes talajokat is jól tolerálja. Vízigénye mérsékelt. A begyökeresedés után jól tűri a szárazabb időszakokat is. Túl vizes vagy akár pangóvizes talajban gyökerei elrohadnak. 

Fenntartási munkái: Metszést jól bírja, ezért nagyon jól alakítható. Évente egyszer-kétszer (tavasszal és nyár végén) érdemes formára nyírni, még a törpe növekedésű fajtákat is. Tavasszal ajánlott szerves anyagban gazdag tápanyagot kijuttatni. Száraz időszakban rendszeres, de mérsékelt öntözés szükséges. 

Felhasználása: Kiválóan alkalmas nyírott sövénynek, szoliternek vagy bejáratok mellé, teraszra dézsás növénynek is. A kertészetekben különböző törzsmagasságú gömb koronás fácskaként is kapható.