Euonymus pulchellus aureus - Arany levelű kecskerágó K3

Az Euonymus japonicus - japán kecskerágó, hazája Kelet-Ázsia, pontosabban Japán, Korea és Kína. Természetes élőhelyén a tengerparti régiókban, alacsonyan fekvő erdőkben, cserjésekben, sziklás partokon és a zavart, nyitott területeken található meg. A természetben a teljes napfénytől a félárnyékig, sőt a sűrűbb erdők aljnövényzeteként a nehéz árnyékig is előfordul, bár a naposabb körülményeket kedveli. A név a következő két ógörög szóból tevődik össze: eu- (εὖ): jelentése „jó” vagy „szerencsés” és onoma (ὄνομα): jelentése „név”. Összeolvasva az euōnumos (εὐώνυμος) jelentése „jó nevű”, „dicsőséges”.  Az elnevezés háttere: Bár a jelentése pozitív, a botanikusok és az ókori források szerint az elnevezést valójában ironikusan használták. Ennek több oka is van: A növény szinte minden része – különösen a termése – mérgező, és az ókorban úgy tartották, hogy a legelő állatokra nézve végzetes lehet. A „jó névvel” való felruházás egyfajta eufemizmus volt: azért adtak neki hízelgő nevet, hogy elkerüljék a növény által okozott balszerencsét vagy bajt. A másik ok egy mitológiai kapcsolat: A görög mitológiában Euonyme Gaia és Uranosz fia volt, aki egy attikai körzetet (Euonymeia) névadója lett. A magyar kecskerágó név szintén a növény és az állatok kapcsolatára utal, hogy a kecskék – a növény mérgező volta ellenére – előszeretettel rágcsálják a hajtásait. A faj nevét először Carl Peter Thunberg svéd botanikus írta le hivatalosan 1780-ban.

Minden kecskerágó (Euonymus) hajlamos arra, hogy egy-egy ága genetikailag módosuljon. A 'Pulchellus' esetében a mutáció két fő területet érintett: Nanizmus (Törpülés): A sejtek osztódása lelassult, az ízközök (a levelek közötti távolság) lerövidültek; és a mikrofília (Aprólevelűség): A levelek mérete drasztikusan lecsökkent az alapfajhoz képest. Ezt a különleges, tömött ágrendszerű és apró levelű ágat japán kertészek fedezték fel évszázadokkal ezelőtt. Mivel a mutáció stabilnak bizonyult, ivartalan úton (dugványozással) elkezdték szaporítani. Mivel a dugvány az anyanövény pontos genetikai másolata, a törpe és apró levelű jelleg megmaradt.

A "Microphyllus" név a hivatalos botanikai név, ami szó szerint "aprólevelűt" jelent, a "Pulchellus" név: a kereskedelem igényelte a hangzatosabb neveket, elterjedt a latin pulchellus (szép, csinos, kecses) elnevezés. Bár a botanikusok a 'Microphyllus' nevet preferálják, a kertészetekben gyakran szinonimaként használják a kettőt. Miután az alap zöld 'Pulchellus' rögzült, újabb mutációk jelentek meg rajta: Amikor a levél széle kifehéredett, létrejött az 'Argenteovariegatus' ('Argenteo'). Amikor a levél széle besárgult, létrejött az 'Aureovariegatus'.