Leírás és Paraméterek
Az alapfaj, a Euphorbia characias, a Földközi-tenger vidékén őshonos, főként Portugáliától Kis-Ázsiáig terjedő területeken található meg. Száraz, napsütötte hegyoldalakon, tengerparti rézsűkön és ligetes cserjésekben fordul elő, ahol a mediterrán klíma meleg telei és forró nyarai formálták jellegzetes megjelenését. A fajt 1753-ban Carl von Linné írta le, és a nemzetség valószínűleg Euphorbusról, Mauritánia királyának orvosáról kapta a nevét. A wulfenii alfajt pedig Franz Xaver von Wulfen osztrák természettudós munkásságának tiszteletére nevezték el.
A Euphorbia characias subsp. wulfenii erőteljes gyöktörzzsel rendelkezik, amelyből sűrű, felálló hajtások törnek elő. Szára kékeszöld árnyalatú, viaszos bevonattal. Szórt állású levelei hosszúkásak, keskenyek és szárhoz simulóak, ami a szárazságtűrésben játszik szerepet. Virágzata nagyméretű, üstököszerű álernyő, melyben a valódi virágok aprók, sárgászöld murvalevelek veszik őket körül, így a növény összhatása lenyűgöző. Termése háromrekeszű tok, amely éretten felnyílva apró magokat szór szét. Örökzöld növény. Végmagasságát 2-3 év alatt éri el.
Virágszín: élénk sárgászöld, dekoratív murvalevelekkel.
Virágzási idő: április - június
Magasság: 80–120 cm, terebélyes bokrot képez.
Igényei: Napos vagy félárnyékos, meleg fekvést kedvel, jól alkalmazkodik száraz, sovány talajokhoz is. Kifejezetten szárazságtűrő, a mediterrán klímához hasonló körülmények között érzi jól magát. A túl nedves talajban viszont könnyen gyökérrothadást kaphat, ezért jó vízelvezetésű talaj szükséges. Teljesen télálló.
Fenntartási munkái: Virágzás után a felmagzott hajtásokat érdemes visszavágni, hogy rendezett habitusát megőrizze, valamint a tő életerejét megújítsa. A tavaszi fagyok után esetlegesen sérült hajtásokat is el kell távolítani. Fontos megjegyezni, hogy a növény tejnedve mérgező és bőrirritáló lehet, így gondozásánál kesztyű használata ajánlott.
Felhasználása: Szoliterként kiemelkedően mutat modern kertekben és sziklakertekben, de mediterrán hangulatú beültetések és díszfüvek társaságában is remekül érvényesül. Szín- és formakontrasztot ad rózsák, levendula vagy alacsony talajtakarók mellett. A rovarok, különösen méhek és lepkék előszeretettel látogatják nektárban gazdag virágait.