Forsythia x intermedia 'Lynwood' - Kerti Aranycserje K 60/80

A Forsythia × intermedia hibridet Hermann Zabel hozta létre, 1880 körül, az első leírása 1885-ben jelent meg. Hermann Zabel német botanikus és kertész volt, aki a Gartenflora című szakfolyóiratban publikált, és a németországi Eberswalde (Berlin közelében) található Királyi Porosz Erdészeti Akadémia Botanikus Kertjének igazgatója volt. A hibrid a Forsythia suspensa és a Forsythia viridissima fajok keresztezésével jött létre. Mindkét ős Kelet-Ázsia – főként Kína és Korea – hegyvidéki, ligetes élőhelyeinek jellegzetes cserjéje. A nemzetség a nevet William Forsyth-ról (1737-1804) kapta, aki a Kensington-palota királyi kertjének skót felügyelője és többek között a "Értekezés a gyümölcsfák kultúrájáról és kezeléséről" című könyv szerzője, amely a maga idejében valószínűleg a témában legszélesebb körben olvasott mű volt. A Forsythia fajok Kínában már az ókorban is ismert dísznövények voltak, a tavasz korai jelképeiként. Európába a 18–19. század fordulóján kerültek be botanikus kertek gyűjteményén keresztül, ahol a hibrid keletkezését követően gyorsan elterjedtek díszértékük miatt.

A  'Lynwood' (gyakran 'Lynwood Gold' néven említik)  fajtát Észak-Írországban fedezték fel az 1950-es években, a 'Spectabilis' fajta egy mutációjaként. Erőteljes, gyors növekedésű, felfelé törő, majd kecsesen ívesen széthajló ágrendszerű, lombhullató díszcserje, amely a Weekend fajta után néhány nappal nyílik. Levelei közepes méretűek, lándzsásak, erősen fogazott szélűek, élénkzöldek, ősszel sárgára színeződhetnek. Szárai ívesen hajlanak, fiatalon zöldesek, idővel barnulnak, sűrű elágazásúak. Virágai nagy méretűek, harang alakúak, elszórtabban helyezkednek el a hosszú hajtásokon, illatuk enyhe. Termése apró, toktermés, amely nem jelentős díszértékű.

Virágszín: Élénk sárga

Virágzási idő: Március–április

Magasság: 2,5–3 m magas

Igényei: Napfényben fejlődik a legszebben, de félárnyékot is elvisel. Talajban nem válogat, de jó vízelvezetésű, középkötött talajban díszít a legjobban. Mérsékelt vízigényű. Jól tűri a szárazságot, ha már begyökeresedett. Az első évben érdemes rendszeresen öntözni. Jó fagytűrő, speciális igénye nincs.

Fenntartási munkái: A metszés kulcsfontosságú a bőséges virágzás fenntartásához. A metszést közvetlenül a virágzás befejezése után kell elvégezni. Ez azért fontos, mert a következő évi virágrügyeket az az évi új hajtásokon hozza. A régi, elvirágzott ágakat egyharmadát tőből el lehet távolítani, a többi hajtást pedig egy erős rügyig visszavágni. E metszéssel tartható kompaktan növényünk. Metszés nélkül a habitus széteső, széthajló, gondozatlan látványt nyújthat. Nyáron mérsékelt öntözés javasolt, tápanyagpótlás tavasszal lassan oldódó műtrágyával vagy komposzttal. A talajtakarást jól meghálálja, ami segíti a nedvesség megtartását.

Felhasználása: Kiválóan alkalmas nyírt vagy nyíratlan sövénynek, szoliter növénynek, vagy akár rézsűk beültetésére. Tavaszi virágágyások kiemelt eleme lehet, valamint vegyes cserjecsoportokban is jól mutat.Rövid ideig, de vágott virágként is használható. A tavasz hírnöke.

Aranyaeső, aranyvessző, aranyfa?

Aranyfa / Aranycserje (Forsythia)

Kora tavaszi: Levelek fakadása előtt, március-áprilisban nyílik.

Növekedés: Felálló vagy csüngő ágú díszcserje.

Jelentősége: Tavasz első hírnöke, igénytelen, szaporítása egyszerű. 

2. Aranyeső (Laburnum)

Nyár eleji: Május-júniusban virágzik lecsüngő, sárga fürtvirágzattal.

Növekedés: Cserje vagy kisebb fa.

Mérgező: Minden része (főleg a termése) erősen mérgező!. 

3. Aranyvessző (Solidago)

Nyár végi/őszi: Sűrű füzérvirágzattal díszít, nyár végén virágzik.

Növekedés: Magas, évelő növény (pl. kanadai aranyvessző).

Előfordulás: Észak-Amerikából származik, nálunk is kivadult